Elbeszélések

Elbeszélések

Szvato Bolug -- Szvatopluk?

A mi Balogunk

2016. július 16. - nakika

 

Úgy tartja a monda, hogy Árpád vezérünk Szvatopluktól fehér lóért, kötőfékért és nyeregért cserébe kapta Magyarországot. De ki volt valójában Szvatopluk, honnan ered a neve?

      A Pallas Nagylexikonban olvashatjuk, hogy Mén-Marót -- „a Névtelen jegyző szerint bihari vezér, a Tisza, Maros és Szamos vize s az Igfon erdeje közt levő terület ura volt s kazár népeken uralkodott. Árpád vezér mindjárt a honfoglalás kezdetén felszólította, engedje át neki a Szamostól a nyiri határokig s a meszesi kapuig terjedő vidéket, mely Atilla jogán úgyis őt illeti”. A későbbi krónikákban viszont Szvatopluk a honfoglalás szenvedő hőse, akit Anonymus még nem ismert. A történészek úgy tarják, hogy Mén-Marót és Zalán Anonymus által költött alakok. Mén-Marót nevében a „morva” szó rejlik, s annak jele, hogy a magyar honfoglalók a morva állam egy részét is megszerezték, Zalán pedig török formájával a honfoglalás-korabeli kelet-magyarországi és erdélyi bolgár-török uralomra utal. Viszont Szvatopluk, hiteles történelmi személy a Nagymorva Birodalom fejedelme volt 870 – 894-ig. Honnan vehették a szlávok a Szvatopluk nevet? Eddig az alábbi írásformákkal találkoztam: Szvatopluk, Svetibolug, (Dubniczi, Bécsi Képes, KÉZAI), Svatofluk vagy Zventibold, (Pallas Nagylexikon), Zwatapolug (Thuróczy), cseh lexikonok: „Svatopluk (? – 894) nebo také Sventopluk, Sventipluk, Suentepulcus, Zventapu, Zwentibald, Zuendibolch, Suatopluk (řecky Σφενδοπλόκος, Σφεντοπλικος, staroslověnsky Свѧтопълкъ, starorusky Свѧтополкъ/Святополкъ, slovensky Svätopluk)”. Orosz: Святополк/Святоплук, Svyatopolk/Szvjátopolk. Balogh Attila feltevése, hogy a „balog” kifejezés nem a honfoglalókkal jött be – igen megalapozottnak tűnik. Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy krónikáinkban megjelenik a Svetibolug/Zwatapolug változat is. Mint mondja: „A Balogh nevet régen Bolug[1]-nak is írták, személynévként is”. Kérdés az, hogy vajon mit jelenthet a „bolug”, szvato, svento, suato, zventa, zventi, zuendi, szvendo/szvento, szvjáto, sväto – jelzője? Eddig az alábbi magyarázatokkal találkoztam:

  1. I. (Szépszemű) Szvatopluk (nevének jelentése: szent ezred=szvato plk) (830? – 894)
  2. Old Slavonic Meaning: “mighty army; mighty regiment.”  Erős ezred?
  3. Kijevi uralkodónál Szvjátoszlávnál (942-972), felmerült (többek között) a dán Svend, a svéd Sven lehetőség is, ami itt kizárt.
  4. Mint a morva, (870-894), mint a kijevi (1015-1019) Szvjátopolk fejedelmeknél (Vasmer szerint) a név előtagja a protoszláv *svent gyök lehetett, amelyből kialakult a jelenlegi „свят- 'святой'” (szent). Az „e” hang fennmaradása a lengyel nyelvben érzékelhető: Święty (Шьфьенты) — святой.
  5. Felmerült a protoszláv *svetъ (см. свет) szvet/szvetlij-ből való világos, tiszta, esetleg szőke jelentésű eredeztetés is.

            Balogh Attila felvetése, viszont más irányt is adhat a kutatásnak. Amikor a Bolug/Balog név jelzőjét keressük a szláv nyelvben, hamar rájöhetünk arra, hogy ott ilyen név nincs. (Trianon után szlovákká lett, Balog-patakról elnevezett helyek ma a Blh nevet kénytelenek hordozni). De a szomszédoknál viszont van! Ha ez a szomszéd – történetesen – nem ellenség, hanem közeli barát, akkor a „szvat”-nak (сват) lehetne egy másik (Vasmer szeriti) értelmezése is, mégpedig: a vendég. Ez, szinte mindegyik szláv nyelvben megvan. (род. п. -а, укр., блр. сват, др.-русск. сватъ, болг. сват, сербохорв. сва̏т, словен. svȃt, чеш., слвц. svat, польск., в.-луж. swat, полаб. swat. Наряду с этим -- праслав. *svātī в русск. сва́тья, болг. сва́тя, сербохорв. сва̏ħа, аналогично го́стья : гость). Az eredete ennek a szónak a *svo-, *sve-, névmásban keresendő. A litván svẽčias, svẽtis„vendég”, azaz valójában „idegen” ("чужак, сам по себе"). Maga a névmás „saját” – „szvoj” jelentésű: „свой челове́к, своя́к”, azaz: „a mi emberünk, barátunk”. Eredetre görög, gót, óind példákat hoz fel: „греч. ἔτης, эл. έτης м. "родич, друг", ἕταρος, позднее ἕταιρος, "товарищ, спутник", гот. swēs "собственный", др.-инд. svás "свой", русск. свой (см.) и др.”. A megoldás a fentiek szerint „Szvat(o)bolug”, ami annyit tesz, hogy „Balog, a mi emberünk”. A gyermek Szvatopluk -- aki Rasztiszláv, Morva Fejedelem (ur. 846-870) unokaöccse, és Mojmír-házból való volt-- nevét a széthullott avar, és a kialakulóban lévő morva birodalom etnikai környezetében kapta. Keresztapja valószínűleg Rasztiszláv volt. A magyarokra ekkor még nem tekintettek úgy, mint ellenségre, hiszen 862-ben a magyarok Rasztiszláv szövetségeseként ütköztek meg a frankokkal. 894-ben Szvatopluk a keleti frankok ellen ismét szövetséget kötött a magyarokkal, akik a Dunántúlon portyáztak. Számomra – ebben a környezetben – a „Mi Bolugunk” név jobban megállja a helyét, mint a „Szent ezred”! Véleményemet talán erősítheti az, hogy Szvatopluk „másságát” komoly történészek is felvetették. Makkay János: Siculica hungarica. Nagy Gézától László Gyuláig című írásában olvashatjuk: „László Gyulának ez a rövid megjegyzése – amelyet korábban nem építettem be elgondolásomba – pontosan megfelel annak, amit jómagam Szvatopluk atyafiságáról és nemzetiségéről megállapítottam: bizonyára apai ágon a hajdani avar előkelők leszármazottja volt, anyai vonalon viszont szláv elődei (is) voltak”. Szerinte Szvatopluk avar szokások szerint élt és kifejezetten nem szívelte a szláv nyelv használatát. És, hogy nyelvészkedjünk is egy kicsit: a szerb-horvát-orosz szótárban a «сва̏товати» (szvátovátyi) címszó alatt ez áll: „vendégnek lenni a lakodalomban”. „Szvat” a neve a menyasszonykérő vőfélynek is. Lehet, hogy már Szvatopluk apja, a Mojmir családba benősülő avar nemes, megkapta ezt a ragadványnevet, amit azután a fia (később több szláv uralkodó) is örökölt. Szegfű László is úgy véli, hogy Szvatopluk a 850-es évek végén házasodással került hatalomra a bolgár fennhatóságot elismerő dél-alföldi avar kagáni családban. (A névelemzésem szempontjából nincs jelentősége Moravia hollétének, egyedül csak annak a ténynek, hogy Bolugunk „vőként” lépett be a szláv történelembe, és a neve is ezt fejezi ki!). II. (Vak) Béla királyunk (1108/1110-1141) anyai nagyapját –a Rurik dinasztiából származó kijevi nagyfejedelmet – szintén Szvjatopolknak hívták. (II. Szvjatopolk, ur. 1093-1113). Szvatopluk orosz neve a Szvjátopolk, annyiban is érdekes, hogy a kijevi Rurik dinasztiában megjelenik a polk/bolug név jelzöjeként a Járo szó is. I. Jaropolk (Ярополк Святославич, 942-980). A jaro és bel összefüggést a Fenséges Úr című könyvemben (53-56. o.) részleteztem. Így összefüggés található a magyar Béla és Balog nevek, valamint a sztárorusz (ó rossz!) Jaropolk név keletkezésének motivációiban. A „bolug” szó rövidülése „blug/plug”-ra gyakori eset (nem csak) a szláv nyelvben. (Karol- král, pilis-ples, Béla-Bleda stb.). Vagy a témánknál maradva a régies orosz „бо́лого-благо” estében, aminek jelentése: jó, jóságos, érték, vagyon. A g>k átalakulást szintén nem kell magyarázni. A „szvat”-ból pedig úgy lesz „szvato”, mint a „mál”-ból a „málo”, vagy a „bel”-ből a „belo” (belo-rusz). A legkorábbi bejegyzést a magyar Bolug névre a szent mártoni főapátság levéltárában őrzött 1086-os „A bakonbéli apátság jószágainak és vagyonának összeírása” című oklevélben találtam meg: Secunda uilla est, que uocatur Quiar; terminatur ab occidente ad caput uoraginis, quod dicitur Churchufeu, inde ad caput arbustarum Bolug, hinc ad agrum Lusua, et est ibi cumulus; inde ad caput quercus, et ibi est cumulus hoc est hatar;”. (A második falu, amit Quiar-nak hívnak, nyugatról egy szakadék elejével határos, amit Churchufeu-nek mondanak, azután Bolug cserjésének kezdetével, azután Lusua szántójával, és van ott egy halom, azután egy tölgyes kezdetével, és ott van egy halom, vagyis a hotar;)[2] A Fenyőfői ős fenyves, Fenyőfő községtől Bakonyszentlászlóig (47.3909, 17.8031) terjed. Szentlászló község mai területén egy nagyobb település: Kenyeri (Churgi) volt. Feltételezésem, hogy az 1086-os oklevél Bolug arbustoruma Churchufeunél azonos a mai Fenyőfői ős fenyvessel, amit sokáig telepített erdőnek hittek. Kitaibel Pál 1799-ben valószínűsítette, hogy ez a homoki ős fenyves reliktum növénytársulás, de ezt bizonyítani csak a 20. század végén sikerült. 1954 óta kiemelten védett terület. (Fenyőfő/Churchufeu ~ ad caput arbustarum – már 1086-ban!). Ugyanebben az oklevélben olvashatunk Sar nevű prédiumról is. „És van egy halászóhely, amit közönségesen Tener here-nek mondanak. Ezen rendben rendelte Szent és Boldog Móricnak a király, Szent István király, amit pedig a legkegyesebb László király is megújított a híres atyának Józsefnek, és annak a kérésére, aki most apátoskodik ugyanazon a helyen. Ezekután és ezen felül jámbor férfiak is adományoztak ennek a helynek, amely adományok szintén elmondatnak ezen hártyalapon: Turuuoi fia Nemka minden javát Szent Móricnak adta és a Sar-nak hívott prédiumon levő szolgáinak:” (1086. Az Szent László-kori bakonybéli összeírás Dreska Gábor fordítása). Ezt azért kell megemlítenem, mert korábbi írásaimban, ahol Bakonybél nevével foglalkoztam -- ismeretek hiányában – nem tettem meg. Ez a „sar” pedig nem tartozik sem a Sárvízhez, sem a Sárközhöz. Ha nem a dombok között vagyunk, akkor erdőfoltokkal tarkított, patakokkal sűrűn behálózott, sztyeppére hasonlít a vidék. Sajnos Kniezsa István szláv eredetűnek ítélte meg a környék patak és faluneveit ezért elterjedt az a nézet, hogy a honfoglalás előtt itt szlávok éltek tömegesen. Szerintem Ugod, Béb, Csót, Cupán, Kyar, Sar, (Quiar), Nandur, Bél, Jári föld (47.2402, 17.5850) stb. inkább avar eredetű, mint szláv. (Éppen az „ug”, „bel”, „jar”, „ar” tövű helynevek elemzésével foglalkozom). A -d helynévképzős Ugod közvetlenül utal az „ugor” (ug-ar) népelnevezésre! A szövegkörnyezetből nagy valószínűséggel beazonosítottam, hogy Churchufeu – jelentésénél fogva az ősfenyves északi kezdete lehetett ott, ahol a Kenyeri M.H. van jelölve a II. katonai felmérés térképen. (Ma Újhegy). Ennek a maradványa Fenyőfő elnevezés. A szövegben szereplő Quiar (Kiár=Király) falut én Szentkirálynak (47.3652, 17.88) gondolom a környék leírása (szakadék ~ Matyók nyiladék?, Fizek folyó ~ Aranyos-patak?) és a cserjés néven nevezése miatt. „A második falu, amit Quiar-nak hívnak, nyugatról egy szakadék elejével határos, amit Churchufeu-nek mondanak, azután Bolug cserjésének kezdetével” Bakonyszentkirály legkorábbi említését csak 1365-re teszik. „Ugyancsak Dr. Törőcsik Zoltán legutóbbi kutatásainak eredményeként sikerült rábukkanni a község első, írott formában rögzített, okleveles említésére is: egy viszonylag késői, I. /Nagy/ Lajos király korabeli oklevél ír róla 1365-ben Zenthkyraal formában.”. Itt mondom el a „király” szavunk kialakulására vonatkozó gondolatomat. Mint láttuk az „ar”, ősidők óta a nap, az uralkodó megnevezése volt. Ekkor még a beszédes nevek voltak divatban. Később „sar” formában, egyszerűsödött. Példa: az akkád Sarrukín, (Šarru-kīnu; ŠAR.RU.KI.IN) az „igaz király”. (uralkodott kb. i. e. 2316-2261). Magyarul, pedig lehetett a király titulusa: „aki ar”, az „KI AR”! És erre az 1086-os bakonybéli oklevélben szereplő „Quiar” településnév lehetne a bizonyíték! A névadók meg minden bizonnyal a hun-utódok voltak. Kínai forrásokban nemzetségnévként szereplő Kia Luan-ti név egyik lehetséges olvasata „kiaria(n)”, ami Európába érve már méltóságnévvé válhatott, és ez módosulhatott a hun-rokon népeknél a király, korol, král alakra. A mongol és a magyar nyelvben fellelhető egyezések, csak hun közvetítéssel jöhettek létre. (Lásd: Obrusánszky Borbála Székelyföld hun hagyatéka. Barikád, 2012. május 10.). Ezek után már csak azt kellene tisztázni, hogy mit jelent a „balog” szó?

Mit jelent a „balog” szó?

            Az alábbiakban egy hipotézis kifejtése következik. Nem kívánok senkit meggyőzni a szó jelentéséről, csupán felsorolok bizonyos érveket, összefüggéseket, amelyek tőlem függetlenül fennállnak.

   A Balog név magyar nyelvterületen széles körben elterjedt családnév. „Balkezes, suta. A bal származéka denominális -g képzővel, mint pl. gyalog. Mint gyakori ragadványnév lett idővel önálló családnévvé.”—írja róla a MEN (Tótfalusi István). Tételezzük fel, hogy a magyarázat helyes, de az értelmezés nem. Mi a helyzet akkor, ha a „bal” értelme a Baál, Bél, személynevekkel függ össze? A bal eredetére nincs kielégítő magyarázat: „Bizonyára ősi szavunk, talán a finnugor korból, de az egyetlen feltehető rokonnyelvi példa (votják paljan) körül is sok a bizonytalanság. A ‘bal’ és a ‘rossz’ közötti értelmi kapcsolat a legtöbb nyelvben éppoly természetes, mint az ellenkező oldal kapcsolata a ‘jó, helyes’ fogalmával”. (Tótfalusi). A zsidó-keresztény kultúrában Baál (Bél) isten bizony nem a jó oldalon áll! De, hogy mi a jó, és mi a rossz, ez megítélés dolga. A háborúkban mindenki a jó oldalon harcolt a rosszak ellen. A balkezesek, ballábasok pedig értékes harcosok, sportolók voltak, és ma is azok.

   Magukat az „Ar népének” nevező örmények vezére Hajk, legyőzte (kb. 4000 évvel ezelőtt!) a babiloni Bél királyt, aki Nimród ősapánk felmenője is lehetett a legendákban. Egy biztos, a Béla név, tiszteletre méltó, ősi hun-magyar személynév. Mindkét szó tövéből (ar és bel) tucatnyi isten-, hely-, nép-, személy-, víz-, és köznév keletkezett a világ legtöbb nyelvében. Jóval kevesebb azon nyelvek száma, amelyeken az eredeti jelentés ma is érzékelhető. Ilyenek az ősi nyelvek, köztük a magyar is. A „bel” szó magyar „úr” jelentése elfelejtődött. De száz számra maradtak személynevek, toponímek, közszavak, amelyek értelme a régi jelentés(eke)t igazolják. A közös forrásból táplálkozó nyelveknél egyes (főleg több értelemmel bíró) szavak eredetére éppen azért lehet következtetni, mert a szinonimák hol megmaradtak, hol felcserélődtek és ugyan azt a fogalmat a szomszédos nyelvek morfológiailag másként fejezik ki.

  Szerintem jóval korábban született meg a „bal” szó, mint a hozzá tapadó negatív értelem. (Balszerencse, balfácán, balga, két ballábas stb.) Ide értem a „bal oldali” jelentést is. Ha mérlegre tennénk a „bal” gyökből származtatott (magyar és nem magyar) szavak pozitív és negatív jelentését, akkor a pozitív erősen túlsúlyba kerülne. Szép, jó, magas, hatalmas, feltörekvő, felemelkedő, kidudorodó, úr, nap, világos, fénylő, tüzes, harcos, háború – mind a „bal”-ból származik és (a magyaron kívül) nincs morfológiailag hasonló „bal oldali” jelentésű szó. A magyar nyelv tökéletesen fejezi ki a jobb (jobb kéz, jobb oldal, jobbra) fogalmát. Erre a középfokát alkalmazza. A másiknál jobb! Tehát a másik nem rossz, az is lehet jó, csak ez jobb. Ez egy minőségi rangsor! Akit megtisztelünk, azt a jobb oldalra ültetjük, vagy engedjük. A hagyománytisztelő gondolkodás alakította ki a „balra hajts, jobbra előzz” szabályt. (Magyarországon is így volt 1941-ig.) Ez egy udvarias, vendégszerető, nagyvonalú stílus volt, amelyet legyőzött a talmudi, babiloni szellem. Nem ismerek nyelvet, amely hasonló megoldást választott volna a jobb és a bal megkülönböztetésére. Általában a külföldi „jobb oldali, jobbra” értelmezésben a jogos, igaz és nem a , vagy a jobb oldal a használatos. (právo, right, droite, oikea, ius, rechts stb.). Ezeknek az ellentéte a bal, a görbe, a törvénytelen, a nem igaz: levo, left, gauche, vasen, laevus, links stb. A magyar jobb kifejezés önmagában tagadja a bal rossz, negatív értelmét. Az egyik kezünk jó, de a másik jobb! Meggyőződésem, hogy a bal negatív értelmezése a magyar nyelvnek nem volt sajátja, ez a környező nyelvek hatására alakult ki.

  Talán pontosan a Balog személynevünk vizsgálatán keresztül juthatunk el az ősi magyar jelentéshez. Az ómagyar nyelvben, a balog ember – az ar szónál részletesen kifejtett érvelésem szerint – balog-ar volt, ami a Horger nyelvi törvénynek megfelelően balgar hangzást vett fel. Thuróczy, Krónikájában megadja Álmostól Noéig terjedő teljes genealógiai táblázatot. Ebben szerepel Bolug is, aki Zambur fia. (Fordításban Balog és Zombor szerepel. 59. oldal). Atillától kilenc nemzedék távolságra van, tehát abban a korban, amikor a bolgárok és a magyarok történelme még nem válhatott szét.

   A Volgamenti Bolgárország és Magna Hungária urai a nyugatról visszatérő hunok utódai lettek. Mindez az Ar-földön történt, amelynek neve a Kaukázuson túlról származott. Itt már a szarmata síkságról évszázadokkal korábban felvándorolt ug-ar (ugor) népek éltek. Mag(y)-ár törzsek itt éppen úgy megtalálhatók voltak, mint a muromi-merja területeken, a Kaukázus környékén, vagy a Turáni síkságon. Legnagyobb településeik az Etil (Etel) folyó partjainál alakultak ki. Hasonló gondolattal találkozunk Fehér Gézánál (FG Szófia, 1997. 15. old.), aki az előbolgárokra vonatkoztatva írja, hogy földművelő, letelepedett népek voltak számos településsel a Volgánál, a Kaukázusban, a Don és Dnyeper vidékén és a Dunánál is. (Megjegyzés: egyidőben!). A Volgát, az antikvilág krónikásai „Ra”-nak nevezték (az ar szó fordított hangsorú változata!). A szakértők ezt iráni eredetűnek tartják. Az Itil (Etil, Etel) középkori (valószínűleg hun, lásd Atilla nevét) elnevezése a folyónak. Az írás történetében a képírás elfordítása, vagy a jobbról balra olvasás felcserélése balról jobbra olvasásra, okozott ilyen morfológiai „zavarokat”. Visszafelé olvasva különböző, de értelmes szavakat kapunk. És ebben az esetben a logikai, történelmi összefüggés igen csak feltűnő. Nemcsak az AR – RA, de az ETEL – LET(h)E esetében is! Szentkatolnai Bálint Gábor szerint Atilla nevét nem kell a Volga folyó mongol-tatár nevével (Itel, Idel) azonosítani, „mert kézenfekvőbb ha a tamul Idila-n (vakmerő) személynévvel hozzuk kapcsolatba. De utal a tamul idala-m (széles) jelentésű szóra is, amely alkalmas jelzője lehet egy folyónak”. Az orosz Volga elnevezés nem lehet korábbi a Kijevi Rusz kialakulásánál, hiszen ezen a területen a mai szóhasználattal élve „finnugor” népek éltek. És akkor Bolgar már virágzott! (A bolgárokat a hunutód, Kubrat fia Kotrag uralkodásától számítják, kb. 660-tól). Bizonyára sok törzs ejtette a nevüket Volgar-nak! A „bolog ar” értelme pedig itt „nagy, hatalmas ar/ember” volt. (Bolgar volt a főváros, az ország és a nép neve is). A kialakulóban lévő ó rosz nyelvben a hun-szarmata-magyar közvetítéssel bevitt ó-ind, görög nyelvekben is meglévő bálīyān, báliṣṭhas, bálam, βελτίων, βέλτερος, βέλτατος, βέλτιστος – erő, erősebb, jobb! (latinban a fosztóképzős de-bilis – erőtlen) jelentésű szavakból jött létre a bolsoj (большо́й) szó, amelynek töve közös a „bol(og)-ar”-al. Tehát – feltételezésem szerint – a Volga neve a „bolgar”-on keresztül a „bol” tőből származik, amiből „denominális -g képzővel” (lásd fenntebb!) kialakult a magyar „bolug” (balog) névszó is. De a krónikákban szereplő csúdi város Bolván neve is ebből a bol- gyökből és a magyar -vány képzőből származik. Jelentése pedig bálvány, azaz nagyság, hatalmasság. Sőt, feltételezem, hogy a Rurikovicsnak tartott[3] Oleg név is ebből a bol gyökből ered, b vesztéssel. Természetesen ismerem az orosz hivatalos változatot is (lásd: wikipedia), ahol a protoszláv *Vьlga –ból kialakuló ószláv Вльга szó a névadó. Ennek jelentése: vlaga, azaz nedvesség. Ennek alátámasztására hozzák, hogy a cseheknél Vlga, a lengyeleknél Vilga nevű folyó van. Megnézve Vasmer etimológiai szótárában a vlaga/nedvesség szó eredeztetését, az a gyanúm, hogy előbb volt meg az orosz nyelvben a *Vьlga folyónév, mint a vlaga névszó. A magyaroknál meg elképzelhető, hogy a kettős hatalmi rendszerben az erőt, a hatalmat képviselő vezér volt a „balog”. „Tájszólásban” talán: had-nagy! (Mint a mony és a tojás!) A bíráskodás, a jog, pedig az úr, az Elek (Bél-eg) feladata volt. (Góg és Magóg idejében!). És még egy érv:

    A fejezet elején szó volt arról, hogy a „polk” hadtest csoportot, ezredet jelent a szláv nyelvekben. Pontosabban, az oroszban az Ополче́ние (népfelkelők, tartalékbehívás, tartalékképzés) szóból eredeztethető. Már az Igor énekben is szerepel, mint „had”. (Слово о полку Игореве). A „polk” jelentése: nép, had, alakzat, sokaság. A német volk, az ónémet fulka közös eredetű a szláv polk-al, de méginkább a magyar falkával. Itt megint egy ősi szó került terítékre. A görög Phalanx szó eredeti jelentése: csoport, közösség. A tamil pal-a (több, sok, különféle); pal-ar (emberek, csapat, gyűlés). A polk, a folk, a bolg, a bolug, a volg, tövek rokonsága a PIE nyelvek szétválása előtti keletkezésre utal és jelentésük alatt a nagy, hatalmas, erős emberek sokaságát kell érteni. Az orosz néprajzosok kimutatták a polk=embercsoport (csapat) értelmet a magyarhoz hasonló „Adj király katonát” játék kisérő szövegében: «А вашего полку убыло, убыло, — Ой, дид-ладо, убыло, убыло! — А нашего полку прибыло, прибыло» („A ti csapatotok csökkent, a mi csapatunk szaporodott...”). A népi játék és dal ősi jellege rámutat a polk eredeti jelentésére: emberek sokasága, tömege, nagysága. Az ilyen értelmű nagyság lehet jelen a fentebb említett bol- gyökben, amiből a Bolug, a bolsoj, a bolgár, a volgár és a Volga kifejlődött. Tehát a megközelítésem, hogy a Szvato Bolug a „mi emberünk” ezzel pontosabbá vált, mivel a nép, a csoport nem más, mint az ember többes száma. Tehát úgy is értelmezhető, hogy „abból” a körből származó ember. (És ebből a katonai „körből” lett később az ezred!).

    De a keltáknál is kimutatható a „B*L*” gyök. Korábban A fenséges Úr című könyvemben bőven kifejtettem a protó-kelta belo (fényes), az angol bale (ragyogó, fényes), az ó-angol bael (ragyogó), a gall Belenos (Fényességes), az indo-európai „bel”, amely kerek, felfújt tárgyat jelent (ld. az angol ball, vagy bell szavakat) közötti összefüggést. Kitértem az arab, török fennsík, magaslat, domb, a fallikus férfiasság, a tűz, a hév jelentésekre is. De kiderült, hogy az Ír-sziget benépesítésének történetét elmesélő Hódítások könyve[4] értékes adatokat tartalmaz ugyanerre a „bol” gyökre, csak az összefüggést nem sikerült megtalálniuk. Már sokan írtak a druida kelta vallás és a magyar mitológia közös vonásairól. Csak megemlítem, hogy a Bél/Bál, a Macha/Emse, Anu, Danu istenek, a Magógtól való származás[5], a hazát mutató szarvas, a testvér törzsek megléte (itt Fir Bolg -- Hunor-ág, Tuatha Dé Dannan -- Magor-ág), mind arra utal, hogy valamikor őseink közeli kapcsolatban lehettek egymással. A szülők nevei is rímelnek a magyar ősszülőkével: Nemed felesége Macha, az Em(e)se volt, a magyaroké Nimród és Ené (Ünő), később Álmos anyja: Emese. Nemed, népét (a szarvas törzset) a Káspi-tó mellől, Meotiszon keresztül telepíti le Írországban. Walesben (egy időben kelta vidék volt. Spanyol elnevezése: Pais de Gales, azaz a Gallok Földje. Nemzeti nyelvük, a Welshi, kelta nyelv) van pld. Magor nevű község is[6]. A gall (kelta) Govha magyar jelentése: kova, kovács. Ezek a nevek akár a szarmatákkal (úgy 1800 évvel ezelőtt) is átjuthattak a britt szigetre. A skótok is kelták. A scotti elnevezést a rómaiak adták az ír keltáknak i. e. I. században. Ezek egy része a mai Skócia területére költözött. Az ősi ír és skót kelta nyelv között nem sok volt az eltérés. A különválás i. u. 5-6. században történt. Bál (Bél) és Danu gyermeke volt Dagh-Dha a Jó Isten. A Duna folyó neve valószínűleg a kelta Danu isten nevéből származik. De én nem akarom az egész ír honfoglalás történetét elmesélni, csupán az idevágó Bolg név körüli bizonytalanságokat szeretném kissé eloszlatni, azzal, hogy új megvilágításba helyezem a név lehetséges keletkezését. Bemutatom tehát azokat a változatokat, amelyeket megismerhettem:

  1. Fir Bolg neve sok találgatásra adott okot. Az egyik ragadványnév a görög (balkán?) fogság alatt végzett rabszolgamunka következménye. Az íreknek ugyanis zsákokban földet kellett hordaniuk gazdáik kertjeibe, így rajtuk maradt a „zsákos ember” név. „men of bags” (compare Irish bolg meaning 'belly', 'bag'). Amikor a törzseknek (Fir Bolg, Domnann és Gaileanga) sikerült hazatérniök, egységesen a Zsák népének (Fir Bolg) nevezték magukat.
  2. Fir Bolg neve egyes tudósok szerint a bő gatya, bő nadrág viseletükből származik.
  3. O’Flaherty[7] szerint Fir Bolg neve a Kr.e. 100 körül Belgiumból áttelepült keltákkal állhat kapcsolatban. Belgium neve a Fir Bolg törzs nevéből származott.
  4. Néhányan úgy vélik, hogy a Fir Bolg mítosznak valós történelmi alapjai vannak, és a Gaileanga törzsben a gallok, a Domnann törzsben a dumnonok (a mai Devon kelta őslakóit), a Bolg népben pedig a belgák elődeit látják. Szerintük, a Fir Bolg-nak nevezett nép Belgiumból telepedett át Kr.e. 100 körül. A belga népnév jelentése ekkor „a ragyogók” volt (a „fényes” jelentésű proto-kelta *belo szóból). Az óír nyelvben „boillsg” ragyogást jelentett.

Véleményem szerint mindegyik változatban található igazság. A fentebb említett könyvemben (Fenséges Úr, 23, 50, 54. old.) részletesen írok a Belgae törzs néveredetéről, kapcsolatáról a gall Belenossal, az indo-európai „bel”-el, amely kerek, felfújt tárgyat jelent (ld. az angol ball), továbbá az ősi indoeurópai, szanszkrit tővel, a „bhel”-el. Ennek jelentése: megemel, dagad. Innen a görög φαλλός (erektált pénisz) jelentés, ami az ősi kultikus népeknél a férfiasság, az erő, a termékenység szimbóluma volt. Vegyük még figyelembe, a „Balkán” félsziget nevét is, ahonnan Fir Bolg népe visszatért Írországba. Tudjuk, hogy a Balkán félsziget a nevét a Balkán hegységről kapta. Balkán toponím van Türkmenisztánban is, ami a török névadást alátámasztja. Ennek ellenére az európai „balkán” nevet csak a késői török hódításhoz kapcsolják. (Az ókorban a Balkán-hegységet latinul Haemus, görögül Haimosz néven ismerték. Mindkét szó valószínűleg a „hegyorom” jelentésű trák *saimon szóból ered). A leginkább elfogadott nézet szerint török: balkán (nagy, nyúlánk fákkal borított magas hegylánc). Csagatáj török: balkan=hegyhát. A fentiekből látható, hogy a bel/bol/bal tövű belga, bolg, balkán szavak értelme a nagy, fenséges, magaslati, felfújt (dagadó) mellet a fényes, ragyogó, nap, tüzes, heves jelentéssel is bírt. Így a zsák, a bő gatya, mint népnév elveszti értelmét (bár alakilag megfelelnének), de egy nép önelnevezésének aligha. Ezért kellett kitalálni hozzá a magyarázó meséket. Vizsgálatomat azzal zárom, hogy az ír Bolg népe, nagy és fényes jelzővel rendelkezhetett, amely rokon a magyar Balog, Béla, a bolgár, a Volga, a Balkán, a belga nevekkel, illetve ezek szóbokraival. De lehet kapcsolat a középkori „baili” szóval is. Baillie, vagy bailie, Skóciában a helyi területi rendőrfőnök. A francia bailli szó régebben a király helytartóját jelölte, akik a bailliag-okat irányították. A szó eredete valószínűleg görög, és a „bíborban született” hercegek címe volt a „bajule”. A latin „bajulus” helytartót jelent. Ezt a címet először Nagy Károly (742-814) adományozta Arnulfnak, I. Lajos (778-840) nevelőjének. De a kelták (és a „bel” gyök) miatt, meg kell említenem egy délre szakadt kelta törzset is. Ennek története az alábbi:

  I.e. 6-7. században a kelták Közép Európából nyugati irányban nemcsak észak, hanem dél felé is elvándoroltak. Eljutottak Héraklész oszlopival jelölt „világ végére” is. Az őslakós ibérekkel keveredve létrehozták a „tartesszoszi kultúrát”. „Tartesszosz Királyságról” Hérodotosz (i.e. ~484 - ~425), később Apollodorosz (i. e. ~180 – 120) is ír, amikor az argonautákról mesélnek. A tájból kimagasló 277 m magas Beja (Ejtsd: bézsa, 38.0333, -7.8833) hegy, stratégiai helynek számított már az ókorban is. A rómaiak idejében Pax Julia volt a város neve. „A provinciát három, a hunok nyomása elől menekülő szövetséges nép (a vandálok, az alánok és a szvébek) számolta fel 409-ben. Ők 410 és 416 között a Pireneusi-félsziget nyugati, illetve déli partvidékén fejezték be a Nyugat-Római Birodalmon és a Gall Királyságon át vezető, 400-ban, illetve 401-ben kezdett, hosszú hadjáratukat. Letelepedtek, és királyságokat alapítottak (az asdingi és a silingi vandálok külön-külön). Ezek az új államocskák rövid életűeknek bizonyultak: a nyugati gótok nyomásának csak a Szvéb királyság tudott hosszabb ideig (585-ig) ellenállni a jelenlegi Galiciában és a mai Portugália északi részén (a vandálok továbbvándoroltak Észak-Afrikába). A 6. században a Nyugati Gót Birodalomhoz tartozott”. (Wikipédia). Itt, és elszórtan a spanyolországi Andalúzia és Extremadura területein, talált 70 kőbe vésett felirat szövegét a tudósok máig nem tudták megfejteni. Keletkezésük ideje egybeesik a kelták érkezésével. Sztrabón (i.e. 64/63 - ~i. u. 24) „turdetánoknak” nevezi őket, és megállapítja, hogy nyelvük a félsziget összes többi népének nyelvétől különbözött, és „ők voltak a legműveltebb ibérek”. A közép európai kelta, majd az alán népesség által behozott kultúra megalapozhatja a kárpát-medencei rovásírás és a tartesszoszi (turdetán) írás közötti hasonlóságokat. Bár feltételezésemet én csak a Bela és a Beja nép-, és helynevekre alapoztam, a krónikáinkban (Madzsar Tárihi) említett trójai népvándorlás, és a tatárlakai korongok tovább erősítik. Néhányan, az „alternatívnak” számító, magyarnyelv és történelemkutatók közül, egyenesen azt tételezik fel, hogy a tartesszoszi nyelv és írás a székely-magyar rovásírásból alakult ki. Túl azon, hogy egyes külföldi tudósok a Guadalquivir folyó torkolatánál lévő lápvidéken keresik a (Platón szerint is) valamikor létezett Atlantiszt, számunkra legalább ilyen súllyal bírna, ha komolyan összevetnék a székely-magyar rovásokkal a Herdade da Abobada-i leleteket. (Museu da Rainha D. Leonor, Beja). A kelta (gall), a baszk elődnépek kőkorszak végi történelme és – a már említett -- Atlantisz Bihari Gábor féle feltételezése, még számos nagy felfedezést prognosztizál. A baszkok nyelve éppen úgy nem illeszkedik az európai nyelvek csoportjába, mint a magyar. Mégis, például a fény neve náluk is „argi”, ami az ezüsttel, a nappal, az arannyal a „bel”-el, a magyar Árgilus királyfival kapcsolatba hozható. (Lásd bővebben a Fenséges Úr című könyvem 43. oldalán). A „bel” és az „ar” szavak ilyen kapcsolata 10-15 ezer éves, és a feltételezett atlantiszi kultúrával átkerülhetett az Újvilágba is. (Például a szőke, kékszemű guancsokkal, akik a Pireneusi-félszigetről kerülhettek a Kanári-szigetekre).

     De vannak-e balog nevű toponímek Magyarországon? Igen, vannak! Legtöbb, sajnos ma már Szlovák területen. A Balog völgy névadó folyója több település jelzőjévé vált: Balog, Balogpádár, Balog Újfalu, Vámosbalog (Nagybalog), Balogrussó, Balogtamási, Balogiványi. Balog falu nevéről nem lehetett elmondani a szokásos magyarázatot, hogy „puszta személynévből alakult ki”, mivel már Kézai Simon: Gesta Hungaroruma, (Magyar Krónika, kb. 1283) tartalmazta a következőket: „Post illos Altmann intrat de Fridburc miles coridatus ex patria Turingorum, de isto illi de Bolugi oriuntur”. (Ezek után jő bé Altmann Friedburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogok). A Wikipédiában ez áll: „A Thüringiából származott Balog nemzetség a gömörvármegyei Balog-patak völgyén telepedett le. Ettől vette ősmagyar nevét s négy ágazata: a Baloghyak Balogtól, a Széchyek Rimaszécstõl, a Derenchényiek Derencsénytõl s az Attfyak egyik ősüktől, Ath-tól – azonkori írásmód szerint Othtól – vették nevüket. Mind a négy ágazat címerét ismerjük, mind egyenlő, egybevágó, a régibb hazai heraldikában nagyon ritka, talán egyetlen: a kétfejű sas”. Tehát a nemzetség névadója a 45 km hosszú Balog patak volt. (Most gondoljunk bele, mennyire hihető az az akadémista magyarázat, amit Aradnál olvastunk: „Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.” – és vajon mi lehetett a kinevezés előtt a vár neve? Ez nem merült fel a tudorokban?). Véleményem szerint itt is avarkori névadásról lehet szó. A kis Balog patak hasonló módon kaphatta a nevét, mint a Volga folyó. Ott van még Ipolybalog. 48.0769, 19.1297. (1232-ben „Bolug”. 1332-ben a pápai tizedjegyzék pedig „Belek” alakot említ). Továbbá Feketebalog (48.7480, 19.6511), Várbalog (47.8307, 17.0667), Balogfalva (Blhovce. 48.2666, 19.9666). Ezen kívül, Balogfa Vas megyében. (Balogunyom. 47.1586, 16.6477). És még lehet több „balog” toponím is, amelyeket még nem ismerek. A Szvjátopolk névkialakulás szempontjából érdekes, hogy Balogfát először Bolkfalua néven említik (1356-ban). Itt a bolk > polk átalakulásra találtunk példát. (Természetesen nem az ezred, hanem a balog jelentés, etimon, a valószínű). 1456-ben már Balogfa a neve. A Balogfalva elnevezés valószínűsíti, hogy a falu valójában egy Balogé lehetett a névadás idejében. Talán azé a Balogé, akié a bakonyszenkirályi (fenyőfői) cserjés is volt. A távolság nem több, mint 80-90 km!

 

[1] Thuróczy: A magyarok krónikája. Helikon Kiadó 1986. 59. o. Lásd a megfelelő latin szövegben!

[2]              http://t3.osb.hu/static/leveltar/ford8_2.htm

[3] Apja nem ismert. Feltételezhető az alán származás is. (Perevezencev S. V. orosz történész-író, a történelemtudományok doktora. )

[4] A 8. században élt Nennius nevű szerző műve.

[5] Nemed was the son of Agnoman of Scythia, Agnoman being the son of Piamp, son of Tait, son of Sera, son of Sru, son of Esru, son of Friamaint, son of Fathochta, son of Magog.

[6] Magor. Koordináták: 51.57981, -2.83121

[7]Roderic O'Flaherty (1629-1718?) ír történész.

A bejegyzés trackback címe:

https://bileczelbeszel.blog.hu/api/trackback/id/tr88895118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tardoskeddi B. László 2019.01.03. 17:00:27

Svatopluk, ha ez volna a név hangzása az azt jelentené, hogy szent ezred a név jelentése. Mivel Svatopluk a Metód féléket ki nem állhatta, ezért a szent elnevezés elképzelhetetlen a dél morvák vezérének neveként..
Ha igaz a Cventi bolug hangzás akkor, minden kétséget kizáróan Bal, Bol Bil, mozgás jelzővel van dolgunk.
Emlékezzünk vissza Decse-Bal vezérre decse-dúcse, magyarul vezér jelentésű szó, a Bal pedig nevet jeleöl. Ő lehetett a tribal nép közül való vezér, de én a Bal Balogok vezérének tekintem őt. aki az első században a rómaiak réme volt évekig, hősiessen védte Szár Mize Getusát - Mízek/mézesek/ és Géták /földesek/ királyi városát. Balog névre nincs más elfogadható válasz, Foglalkozás nevek tulajdonsága, hogy elterjednek az egész település hálózatban, kivétel nélkül hol merre található a helység. Balog szintén jelen van az egész K.Medencében. Ez pedig elképzelhetően a Bal vezérnél szolgált besorozott katonák hordták szét az országba amikor vissztértek családjaikhoz. Ismerjük a katonaszolgálatosok kedvenc témáját. Mindig előhozakodnak azzal mi volt amikor ők katonák voltak a Bal vezér cspatában. Így szerezték nevüket mint a bal vezérnél szolgált balogok, vagyis gyalogosok . Ismerjük: "azért járok gyalog mert a nevem Balog" mondókát. Visszatérve a cventobolug névre. Cvento száznak hangzik, akár századot is jelenthet, a Bal vezér pedig ésszecseng a tri bal nevű /Strabón/ nép nevével is és az egész történet a TRIBAL a Dél MORVA, és a mai SZERB nép egy, és ugyanaz.

Javaslatom: Hívjuk ezután Cvento Baldot Bal százados néven. És a Balogh nevet is csak a Bal vezér balogos-gyalogos katonái hordták szét az egész térségben.
Bal, Bol, Bil, mozgás jelző. Billeg, Bolog, Ballag - állandó mozgást jelöl. A Bal a tón is az Állandóan változó vízszint ingadozást jelöli a tó vizén ezért mondjuk, hogy bal a tón.
Tisztelettel, Tardoskeddi B. László

nakika 2019.07.20. 09:48:05

@Tardoskeddi B. László: Elnézést, de csak most láttam a hozzászólását! Mi a baj a "szvato" általános szláv jelentésével? (Ahogyan részleteztem!)

Avatar 2021.04.16. 12:39:33

Ha már ide irányítottál, itt válaszolok...
Quiar azonosítását valószínűleg eltévesztetted, első olvasásra is Kajár jutott eszembe, lásd Balatonfőkajár, és Kajárpéc. Valószínűleg ez utóbbi szerepel az általad emlegetett oklevélben. Aztán megtaláltam az alábbi írást, ami szerintem feleslegessé teszi, hogy ezt tovább fejtegessem:
www.c3.hu/~magyarnyelv/17-2/PelczederK_MNy_17-2.pdf

Hasamra ütve én is tudok etimologizálni:
Haemus, Haimosz -> hamis, "bal" -> Balkán
vagy Hám (Khám, Kám) leszármazottjainak lakóhelye (az ő hatásukra alakult ki a gétáknál a Zalmoxis/Szamolkszész féle egyistenhit, feltámadás, halál utáni élet képzet)
Aztán jöttel a bolgárok, K-Ny-ra haladva a Fekete-tenger felől, és délre, balra kanyarodva alapított államot Aszparukh, így ő lett a bal kán, róla kapta a nevét a terület. A Kárpát medence meg a jobb kán terülte (avarok).
Hogy olyat is bedobjak, ami valószínűleg jobban tetszik neked:
Balkán -> Balkh-ból, azaz Baktriából származó csoport foglalta el a területet, rájuk hivatkoznak krónikáink:
Anonymousnál: Blachij "Azt a földet - mondták - szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják." (a románok ősei a rómaiak (bizánciak) pásztorai, de az ÉS alapján nem azonosak a blach-okkal)
Kézainál: Blacki "…a székelyek… a blakokkal együtt a végek hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a blakokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit is használják."
Mások a bulakok török népére vonatkoztatják ezeket, de akár ők is lehetnek Balkh-i (Baktriai, Korezmi) származásúak, így eredetileg talán nem is török, hanem valamilyen szaka nyelvűek.
Aztán a vlach-ok meg a blach-ok (meg később érkező kunok) összekeveredve adták az oláh-k őseit...

Balog-patak, Balog-völgy, Volga:
Hasadékban folyó víz, lásd még valag (farpofák, nőknél továbbá szeméremdombok közti hasadék), váladék (hasított sebből, vagy épp a "bulából" folyó nedv), Vál-völgy.
Volga és völgy (és Vologya név) hangzásilag simán összekapcsolható, A területen a szlávok előtt finnugor népek éltek, akár olyanok is, akiknek egy része a magyarokba beolvadt, mikor Etelközből arra jártak rabszolgákat gyűjteni.
Moszkva felé van még Ugra folyó is, no meg a Moszkva folyó nevében is ott lehet az obi ugoroknál ismert Mos frátria neve.

Hú, most már a sok hasraütés kezd fájni, inkább egy kis ételt, italt (Itil) juttatok a beleimbe.
Amik belül vannak, és egyébként a bélszövet alapvetően fehér; állatnál, növénynél egyaránt, lásd pl itt a len keresztmetszeti képén:
hu.wikipedia.org/wiki/Flo%C3%A9m

nakika 2021.04.16. 19:07:51

@Avatar: Én nem esek hasra egyetlen haspaskoló szövegétől sem. Pelczéder írásában is említ ilyeneket:
A Kajár személynév etimológiájával kapcsolatban Pais három lehetőséget mutat be: 1. a török eredetű kaj- ’hajlik, görbül; elront, tönkretesz’ igéből való; 2. egy szláv *kujar ’kiáltó’ jelentésű szóból ered; 3. belső keletkezésű, a ’görbülés’ jelentésű vagy a hangkifejező kȧj- igének a névszói származéka. A Kajár Kiss Lajos szerint a kiált ige családjába tartozik. Talán a régi kajálbajál, kajál ’kiabál, kiált’ hangutánzó eredetű igecsaládba tartozik. Pais szerint a kaj- hangutánzó szónak esetleg élhetett *kuj- alakja is a haj ~ huj indulatszó megfeleléséhez hasonlóan. Ezeket a változatokat mind ismertem, mielőtt megfogalmaztam volna a sajátomat.
Végül Pelczéder megállapítja, hogy felvethető még az az elvi lehetőség is – melyet Pais nem vizsgált –, hogy akár a helynév is szolgálhatott a személynév alapjául. Az 1135-ös oklevél alapján tehát lehet, hogy (Balatonfő)kajár a Kajár nevű udvarispánról lett elnevezve, de az udvarispán neve is származhatott az 1086-os oklevél Quiar (Kyar!) helynévből. Ami viszont (szerintem) a kiár/királ/király szóval rokon. Hasonló a helyzet a balog származtatással is. Hasra ütés mindegyik!

Avatar 2021.04.16. 21:16:03

@nakika: szerepel abban az írásban az is, hogy Kajár István király comes-e volt, így nem lehetett azonos magával a királlyal, bármiből is ered a neve.
Meg még pár más helynév azonosítása alapján is Kajárpéc, nem Szentkirály.

nakika 2021.04.16. 21:55:08

@Avatar: Én ezt nem így értem. Tétlezzük fel, hogy a király szónak semmi köze Nagy Károlyhoz, hanem ősi magyar képződmény. Tóth Endre bebizonyította, hogy a szlávoktól nem vehettük át a král szót. Bizonyítékul a veszprémi apácakolostor alapítólevelét hozza fel, ahol az uralkodót kralesnak nevezik. („krales pases Ungrias”). De a Karolus Magnusból történő „kral” származásban is kétséges. „a kral-ból is előbb *karál-nak kellett lennie a magyar ajkon. Az á asszimiláló hatása következtében ebből *kárál alak akart fejlődni, de mivel az á hang az illető nyelvjárás hangrendszerében szokatlan volt, csak a kërál alak fejlődött ki, s ebből keletkezett aztán ë > i hangváltozással előbb a királ, majd pedig mindkettejükből l >ly változással a kërály (vö. NySz. keraV) és király.” – Horger Antal: Király. Magyar Nyelvőr 36. 410-415. o. A 16. század első feléből származik az egyik legkorábbi magyar világi vers, a Geszti László éneke. Ebben olvasható: „Zegen Mathyas kyar vala Bekesegben”. Feltételzem, hogy a nép már Istvánt nem rexnek hívta, hanem kerál/kiár-nak. Ebből lehetett a helynév, amit latin betűkkel így tudtak leírni, hogy: Quiar. Istvánnak meg volt egy comese, akit kujár/kajárnak hívtak, akár a helynévről, akár a „kajabálásról” – mindegy. Később a Kajárok birtokai az urukról kapták a nevüket. (Balatonfőkajár, Kajárpéc stb. )

Avatar 2021.04.17. 09:34:34

Az internet csodájának hála máris fel tudtam lapozni eme több mint száz éves cikket, amiben számos példa van arra, hogy nem feltétlen így kerül feloldásra a mássalhangzótorlódás, hanem vannak ë-s feloldások is.
Nekem a példák olvasáskor a "rá van csavarintva az a kutya derót" dalrészlet ugrott be egyébként példaként, ahol nem *dorót, nem darót, hanem derót lett a drótból. De ez is létezik (létezett?) dirót alakban is:
www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/d-F1C23/drot-F1DF2/
De a magánhangzók tájnyelvi hangzására a dunántúli nyelvjárást is felemlegeti, amire a saját kútfőmből azt az adatot hoznám, hogy amikor a vonat beér Veszprémbe a hangosbemondó (hacsak azóta le nem cserélték) azt mondja: "Vȧszprím, Vȧszprím állomás, gyorsvonat indul (Budapestre, Szombahelyre stb)..."
Horger Antal épp azzal vezeti fel a cikk végén azt, amit te mint kétségest emlegetsz, hogy "most már teljes határozottsággal azt merem állítani"...

Ha már Mátyás, akkor én meg a Gyöngyösi kódexet idézem, a "Néhai való jó Mátyás király" kezdetű részt. Ebben "ÿo mathÿas kÿral" alak szerepel és szerencsére online is megnézhető:
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/37/Gyongyosikodex.jpg
Az általad említettből csak nyomtatott átírt változatot találtam, de szívesen megnéznék egy jó felbontású fotót az eredetiről. Mindenesetre nem rossz hivatkozás, azt elismerem, még ha nem is Árpád-korból származik is...

Kajárra én egyébként bedobnék egy újabb ötletet:
A Kadzsár törzsből származó, a dzs->gy->j hangzóváltozást feltételezve.
"The Qajars were one of the original Turkoman Qizilbash tribes that emerged and spread in Asia Minor around tenth and eleventh centuries."
en.wikipedia.org/wiki/Qajars_(tribe)
Később ez a törzs iráni uralkodódinasztiát is adott...

nakika 2021.04.17. 13:20:58

Szép munka vót! :D
süti beállítások módosítása