Felvette a telefont és tárcsázott.

• Igen!
• Leírtalak Andi!

Rekedt volt a hangja és mérhetetlen fájdalom érződött ki belőle. Az éjszakai piázás és a totális lerészegedés eredménye. Letette a kagylót.

Az után mondá az Isten: Teremtsünk Embert az mi ábrázatunkra, és az mi hasonlatosságunkra…Teremte azért Isten Embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt, férfiúnak és asszonyi állattá teremté őket. Nem Ádámot nem Évát – EMBERT! Embert, aki örökkön él és örökkön teremtés alatt áll. Mert ilyen hosszú a hatodik nap. És lőn estve és az reggel…Az Ő képmására! Hogy hasonlítson rá! És ha hasonlít, akkor az Ö! Az ember és az Isten.

• Önnek nincs üzenete.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed: nincs rád szüksége a világnak…

Örökkön a világ sem áll. De amíg áll, és amíg él, ront vagy javít, de nem henyél…

Nem az öröm hajtja az embereket a templomba. A félelem! Esetleg a hála, hogy megszabadultak a félelemtől. Fájdalmukban fordulnak Istenhez az emberek. Csak ritkán köszönettel. Az sem mindig szívből jövő. Pedig Isten segít! A négernek, a fehérnek, a zsidónak, a kereszténynek – még a hitetlennek is. Hisz éppen azért teremtette Őket!

• Az önzetlen segítség isteni tulajdonság. A többi: smafu!

És az a bizonyos képmás. Az ott van mindenkiben. Csak észre kell venni. Legalább egyszer mindenkinek feltűnik. Vallása válogatja, hogy ki miben és hogyan hisz. Embere, – hogy mennyire.

Ő hitt a szerelemben, a jóságban. De nem volt jó ember. Csak félig. A másik fele önző volt. Nagyon önző. Egyáltalán nem figyelt a másik ember örömére vagy bajára. Rendezze mindenki a saját istenével a problémáját. Ha beivott durva és arrogáns lett. Másnap, persze megbánta. Már azt sem tudta pontosan, hogy mit is kell megbánnia.

• Vége!- Ezt többször ismételte önmagának.
• Nem köthetem magamhoz. Nem is tudnám, csak szeretném. Pedig olyan szép és olyan fiatal! Elkurvul. Csak az a kérdés: mikor?

Az ember – hívő. Még az ateista is. Csak nem tudja, vagy nem akarja tudni. Az ateizmus csak átmeneti állapot. Minden anyagi. Még a szellemi is. Ez csak filozófia kérdése. Credo, quia absurdum. Mert a világ olyan elemi egységekből épül fel, aminek egyetlen tulajdonsága van: hogy létezik. Az egyes és többes szám nem véletlenül keveredik itt. Ebben a világban nem a fény sebessége a legnagyobb, hanem a végtelen sebesség. Itt is van, meg mindenhol. Van is, meg nincs is. Mint az Isten. Csak hit kérdése. Anyagi világ, szellemi világ – nincs különbség. Így együtt a Valóság. Isten és ember. Tér és idő.

• Credo, quia non passum. Egyszer mindenki hívő lesz. Ez egy menekülési formula.

Nincs rossz ember, csak EMBER van. Jó és rossz. Jin-jang.

• Bim-bam… szétmegy a fejem. Egy állat vagyok.

Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. És akkor szereted Istenedet is. És akkor hívő vagy. És akkor jó vagy. Hiszel a jóban, az EMBER-ben, az Istenben.

• A filozófusok szarrágóak. Csak kerülgetik a forró kását. Néha, néha belekóstolnak. Az emberek pedig tapsolnak, mert azt hiszik, hogy mindenben van valami igazság. Gazság? A fene tudja! Tanulmányt persze lehet írni belőle. A kása nem ehető! Ebbe bele lehet őrülni!

Az ember sohasem lesz Isten. Legfeljebb hasonló, mint a képmása. Talán ha a kása elfogy?….

A valóság, az elemi egység. A legkisebb és a legnagyobb. A létező és a nem létező. Az ős káosz és a rend.

Akkor monda az Isten: Légyen világosság, és lőn világosság. És volt, és vagyunk – öröktől fogva – örökké..

• Ez legalább értelmes!

Legyen meg a te akaratod miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. Függetlenül tőlem és csak én általam.

• Veled vagy nélküled?! Az éjjel leszoptak. Vagy nem?

Minden esetre fizetett. Sokat fizetett.

Jó pap holtig tanul. Teremté az Ő képmására. De csak hasonlítani fog! Egyre jobban.

• Jobbanüj…!

Írd meg a melyeket láttál, a melyek most vagynak, és a melyek ezek után következnek. A hét csillagok titkát….

A farkas a hím báránnyal együtt időzik, a párduc pedig a kecskegidával együtt fekszik, a borjú és a fiatal sörényes oroszlán, meg a jól táplált állatok együtt lesznek… Homo homini lupus.

• Azt bántom, akit szeretek. Az bánt aki szeret. Ámen!

Annak okáért magad menthetetlen vagy, óh te ember, valaki mást kárhoztatsz: mert ugyanazzal, a mellyel mást kárhoztatsz, magadat kárhoztatod….

• Mi a szarnak van ennyi egyház? Talán mert kedvezőek az adózási feltételek? Száz vagy tízezer természetes személy kell-e az egyház alapításához? Hát nem tiszta hülyeség?! Az előterjesztő kvalifikált jogászokkal meg a vallási pluralizmussal együtt, elmennek a francba.

Mert a kapu nyitva áll. És nem rajtunk múlik, hogy bemegyünk-e rajta. Mindenki bemegy! Már akkor, amikor megszületett. Az Ő képmására hasonlatosan.

Eredendő bűn – eredendő jóság. Választott nép – übermensch, árja vagy gój – nem mindegy?

• Én ki vagyok? Az Ő képmása! Elemi egységekből, - elemi egység. A mindenség. Születtem, élek, s meghalok - és öröktől létezem. A többi le van szarva!
• Andi!!!
• Önnek nincs üzenete.

A képmás. Ott lóg a falon. Nagy Attila: Andersen világa. Szipkát szívó, magányos öregúr eteti a madarát. Érződik a húgyszag a nadrágján. Mert már kirázni sem tudja rendesen. Talán el is felejtette mikor volt utoljára nővel.

A képmás. Jól sikerült színes fotó-nagyítás, bekertezve. Bronzvörös, rövid hajú, fehérbőrű, fiatal leány néz valakire a távolban. Mosolyog. A szája enyhén, csak egy egészen pici résnyire megnyílt, éppen csak annyira, hogy fehér fogai hajszálvékony vonalat húznak a rúzstól csillogó ajkai közé. Mona Lisa mosolya sehol sincs az övéhez! Magát látja.

• Önnek nincs üzenete.

Vannak okosak és buták. Jópofák és nímandok. Itt erény, ott – szégyen. Ma erény, holnap szégyen.

Tér és idő. Jelen és múlt. Lét és nem lét. Jin és Jang.

• Én és Te. Andi és nem Andi. Ez itt a kérdés! Ki ír és ki olvas? Ki ír, ki angol?! Tiszta Közép-Európa! Még rosszabb! Hogy mit vannak úgy oda? Még németül sem tudnak rendesen. No és a felebarátság?

A 7. Parancsolat.

Egy erős szorítást érzett a mellében.

És akkor meglátta az Istent!

• Önnek nincs üzenete.