Feltehetően a 13. század elején készült krónika két 15. századi másolatban maradt fenn. Az egyik, Radziwiłł herceg hagyatékaként, a Königsbergi Könyvtárban (innen a krónika másik elnevezése), a másik az u.n. orosz Akadémiai Krónika (Московско-Академическая летопись), amelyet I. Péter orosz cár 1716-os utasítására másoltak. A krónika tartalmazza a PVL szövegét, plusz a folytatást 1206-ig, több mint 600 miniatúrával díszítve. A krónikáról Font Márta írt magyar nyelven tanulmányt (Font Márta: Kódex – szöveg – szöveghagyomány. Problémák és vitás kérdések a keleti szláv krónikák kutatásában. Aetas - 29. évf. 1. sz. 2014.) Lihacsov munkájára támaszkodva. (Лихачёв Д. С. Русские летописи и их культурно-историческое значение. — М., 1947;). A krónika első részét 1767-ben adták ki, majd a teljeset 1902-ben. Alekszej Sahmatov történész szerint a Radziwiłł és az Akadémiai másolatok alapja egy – mára már fenn nem maradt – protográf[1] volt. A kettő közös megnevezése a Radziwiłł Krónika (Évkönyv). Радзивиловская летопись. Az alábbiakban ennek a krónikának néhány (magyar vonatkozású) miniatúráját elemzem a PVL értelmezéseim alátámasztására. Az eredeti miniatúrák készítője ugyanis a rendelkezésére álló krónikák szövegének, és saját korának (13. század!) megfelelően készítette el a rajzokat. Így a szöveg hiányosságait, félreértelmezéseit pótolhatja a képek kiváltotta élmény. Forrás: https://runivers.ru/doc/rusland/letopisi/?SECTION_ID=19639&ELEMENT_ID=586841

1.      Завоевание уграми (венграми) земель на Дунае. Изображенное время: Кон. IX – нач. X в. A képhez tartozó szöveg: „És háborút kezdtek a morvák és a csehek ellen. Egységes volt a szláv nép: a Duna mentén élő szlávok, akiket behódoltattak a magyarok (ugri), és a morvák (morava), a csehek (čechi), a ljahok, valamint a poljanok, akiket most Rusznak hívnak”. (Ferincz István fordítása. 2015.)

2.      Поход угров (венгров), стоянка их на берегу Днепра в Угорском. Изображенное время: 898 г. „6406. (898) évben. Vonultak a magyarok a Kijev hegye mellett, melyet most Magyar hegynek neveznek, és a Dnyeperhez elérve sátrakat állítottak…És keletről jöttek és átkeltek magas hegyeken, melyet már Magyar hegyeknek neveznek”

3.      Бой полка Игоря Святославича Новгород-Северского с передовым отрядом половцев и захват половецких веж. Изображенное время: 1185 г. „a mieink pedig hozzájuk, a sátraikhoz mentek. A kunok fogadták, és nem engedték őket a sátrak közelébe, és anélkül, hogy megvárták volna a többi csapatot, csatázni kezdtek. És a kunok vereséget szenvedtek, a kocsikhoz terelték őket, az oroszok pedig nőket és gyerekeket raboltak, és három napig a sátras kocsijaikban mulatoztak…”

4.      Поход Всеволода Юрьевича Владимирского на половцев; бегство половцев, узнавших о движении владимирского войска. Изображенное время: 1199 г.  „6707 (1199) április 30-án, szent Jakab apostol napján, a hithű és Krisztust szerető herceg, a nagy Vszevolod Jurjevics, (III. Vszevolod vlagyimiri nagyfejedelem) Vlagyimir Monomakh unokája, fiával Konstantinnal a kunokra ment.. A kunok, hallván a hadjáratról elfutottak, és a sátras kocsijaikkal távoztak”.

Az első képen a PVL- nek azt a szövegét látjuk megrajzolva, amikor a magyarok, keletről jőve, meghódítják a környező népeket. „és harcba bocsátkozva az ott élőkkel. Rátelepedtek először a szlovénekre, a vlahokra is, elfoglalva Voliny területét; ezután a magyarok elűzték a vlahokat elfoglalták azt a földet is, és letelepedtek a szlávokkal, akiket meghódítottak és azóta nevezik Magyar földnek”. A kép beszédes, egy várat ostromló csapatot látunk, ami szimbolizálja a terület meghódítását.

A második képen, már más a szituáció. Kevesebb lovas van, és a vár felől jönnek. A kijeviek, láthatóan megrémülve fogadják őket, de nincs semmi harci cselekmény. Ezek valamiért jöttek, a szövegből tudjuk, hogy nem csináltak semmit, csak sátrakat állítottak, mint a kunok. „Úgy jártak, mint a kunok”, azaz úgy néztek ki, de nem támadtak! Tudjuk, hogy ekkor már Oleg volt az úr Kijevben, és megtagadta az adófizetést a kazároknak és ezek szerint a magyaroknak is. Ezért a magyarok (akik valószínűleg a helyszint ismerő, csatlakozott kun adószedők voltak), üres kézzel (szekerekkel) távoztak a Magyar hegyek mögé.

A harmadik és negyedik képen a krónikák írásakor is jól ismert kunok láthatók az elmaradhatatlan „lakókocsijaikkal”. Ezek, orosz szóhasználattal „sátras, guruló tornyok” voltak, vezsák. Valószínűleg alkalmasak voltak a zsákmány, vagy adóból származó cuccok fuvarozására is. Szerintem ez történt Kijev alatt, a Dnyeper partján, és erről szól több írásom is, kibővítve más alátámasztó érvekkel is.  

Természetesen nem akarom kedvét szegni azoknak, akik megkoszorúzzák a kijevi emlékhelyet, amelyet 1997-ben állítatott a Magyarok Kijevi Egyesülete. Készítés céljának ismert oka: A honfoglaló magyarság kijevi (etelközi) tartózkodásának megörökítése. (KMMI, Beregszász). A cél világos, és tiszteletre méltó. Én így emlékszem az eseményre.

Megjegyzés

Óriási tudományos irodalma van az orosz krónikacsalád elemzésének. Csak néhány szerzőt említek a sok közül: Bartha Antal, Ferincz István, Fodor István, Font Márta, H. Tóth Imre, Iglói Endre, Király Péter, Kristó Gyula, Makai János, Makkay János, Perényi József, Tóth Sándor László, Veszprémy László, Tschizewskij Dmitrij, А. Шахматов, Абрамович, Л. И, Бугославский, С. А., Гедеонов, С. А.,  Гиппиус, А. А., Данилевский, И. Н., Е.В.Пчелов, Лихачёв Д. С., Лыткин В. И., Петрухин В.Я.,  Рыбаков, Б. А., Сахаров, А. Н., Татищев, В. Н., Творогов, О. В., Тихомиров, М. Н., Хабургаев, Г. А., Цыб, С. В., В. А. Шорохов,  Щавелев А. С. Stb.

 A krónikacsalád magyar vonatkozásait többen, többféleképpen értékelték, feldolgozták. A különböző szövegváltozatoknak többféle modern-orosz fordítása, értelmezése van. Ennek megfelelően születtek meg a magyar értelmezések is. Természetesen abban a történelmi felfogásban, amelyre tudományos konszenzus van. De a tengernyi tanulmány átböngészése után sem találtam olyat, amely a vitatott szövegrészeket a 13. században készült miniatúrákkal vetette volna össze. Pontosabban találtam, mert Arcikovszkij  szovjet-orosz régész-történész professzor (1902-1978) 1944-ben publikált doktori disszertációja (Древнерусские миниатюры как исторический источник) alapmű ebben a témában, de a magyar vonatkozásra nem fordít különösebb figyelmet. Viszont a magyar szakemberek előtt is imert, hogy „a 13. században megjelenik az a változat is ahol már lesz iniciálé, ez a bekezdést indító nagybetű volt képbe foglalva, mely a 14. századtól már színes volt. Eltelt közben 500 év, de abban hogy mit rögzítenek nem volt változás”. (BTLO019BA Bevezetés a szlavisztikába. Előadó: Prof. Dr. Agyagási Klára, Debreceni Egyetem, 2017/18 évf.) Ez óriási munka egy szakember számára is, ezért én csak egyetlen (illetve két) esemény vizsgálatára vállalkoztam. Ez pedig a magyarok vonulása Kijev alatt. A szövegkörnyezet különböző változataiból több kérdés is felvetődik. Kik azok a fehér és fekete magyarok, akik különböző időben vonultak Kijev környékén? Magyarok-e valóban az ougrének nevezett népek? Mindez mikor történhetett? A miniatúrákat vizsgálva látványos ellentmondás van a konszenzusos elmélet (történelem szemlélet), a képek, illetve a szövegkörnyezet között, amelybe az illusztrációkat  elhelyezték.