Elbeszélések

Elbeszélések

Akácfa holokauszt

Hogy ne legyen soha, akác-soa

2021. április 11. - nakika

 

A németek egy része (az én korosztályom) már soha nem lehet büszke arra, hogy németnek született, mert a holokauszt miatt érzett (beléjük nevelt) önvád ezt nem engedi meg. Hiába mondják, hogy: „én akkor még meg sem születtem!” – bűnösnek kell érezni magukat, míg a „sértett fél”, és gyermekeik, örök kárpótlásban részesülnek. Ha a memetika oldaláról közelítjük meg a fajgyűlöletet, akkor összehasonlíthatóvá válik az emberi és a növényi fajgyűlölet eszméje is.  

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig az akácfák hiányoztak legjobban a tájból, amikor hosszabb időt töltöttem külföldön, és rám tört a honvágy. Nem véletlen, hogy a „régi szép emlékek” elő-elő jönnek a magyaroknál, ha megérzik az akác illatát. (Ha már oly ritka az akácos út, amin végig mehetnének!). Igaz, nem volt ez mindig így! Az akácot, Magyarországon, a 18. században, Mária Terézia rendeletére telepítették a futóhomok megkötésére, ezért főleg az Alföldön, kisebb részt dombvidékeinken terjedt el. Latin nevét (Robinia pseudoacacia) Linné, a telepítőjének -- Robin Jánosnak – a tiszteletére adta. Bár Linné jól fogta meg a lényeget a névalkotáskor („hamis akácia”), a katolikus latin biblia magyar fordítói (nem először, és nem utoljára!) megkeverték a magyarok gondolatait, és a Vulgata latin szövegében helyesen használt Acacia (sittimfa, akác, palesztin akác, pusztai akácia) magyar neve is akác lett, hasonlóan az amerikai akáchoz. (Angol: acacia, német: Akazie, orosz: акация, görög: ακακία stb.) Lásd pld. Szent István Társulati Biblia, Kivonulás könyve, 37. Fejezet: „Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök és a magassága másfél könyök volt.” Sajnos nem a Károli Gáspár fordítása szerinti szóhasználat terjedt el. (Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről. XXXVII. Rész), ahol a frigyláda és a hordozó rúdjai még sittim fából készültek. „Meg czinálá az Besaleel az Ládát is Sittim fából, harmad fél sing vala hoszsza, az széle másfél sing, az magassága is más fél sing.” Ismert dolog, hogy a Robinia nemzetségbe tartozó, Amerikából behozott akácfa a 18. sz. eleje óta terjedt el Európa elsősorban mérsékelt éghajlatú területein, így a bibliai tájakon semmiképp nem fordulhatott elő. (Talán ilyenek miatt – no, meg a nyelvezete miatt is – szeretem a Károlyi 1590-es reprint Bibliáját olvasni, ahol Izrael fiain még a „király új ruhája” van). De hagyjuk a nevet és a ferdítéseket, térjünk a lényegre!  

„Felelőtlenségnek és alkotmányellenesnek tartja a WWF Magyarország természetvédelmi szervezet azokat a törekvéseket, amelyek segítenék az akác terjedését Magyarországon. A szervezet szerint egyáltalán nem számít „nemzeti érdekeket védő diplomáciai sikernek”, hogy egyelőre sikerült blokkolni az akácra is vonatkozó uniós jogszabálytervezet kidolgozását. A nem őshonos akác jelenléte káros, terjedése pedig csökkenti a biológiai sokféleséget – hangoztatja a természetvédő szervezet.” – olvashattuk 2014. márciusában, az Agrárszektorban. (agrarszektor.hu 2014. március 17., hétfő). Később, áprilisban, már ez a hír járta: Elfogadta az Európai Parlament az inváziós fajok kezeléséről szóló jogszabályt, így Magyarországnak is lépéseket kell tennie a hazánkban gátlástalanul terjedő akácfa ellen...Az inváziós, Európában nem őshonos növények vagy állatok Európába jutásának megakadályozását vagy a már bekerült és elterjedt fajok okozta környezeti vagy gazdasági károk korlátok közé szorítását célozza az a jogszabály, amelyet szerdán szavazott meg a parlament. A jogszabály betiltja az „unió számára veszélyesnek” minősített fajokat, és kötelező egyeztetést ír elő a tagállamok számára e fajok kiirtására. „Az idegenhonos inváziós özönfajok évente 12 milliárd eurónál is több kárt okoznak az unióban, és több tagország már jelentős összegeket költött a probléma kezeléséreˮ – mondta Pavel Poc cseh szocialista képviselő, a téma parlamenti felelőse. Jelentését 606 szavazattal, 36 ellenszavazat és négy tartózkodás mellett fogadták el. A jogszabály kötelezi a tagállamokat, hogy derítsék fel az inváziós, nem őshonos fajok beérkezésének és terjedésének útvonalát, és állítsanak fel felügyeleti rendszert. Az EU külső határain megerősítik az ellenőrzést. A tagállamoknak akciótervvel kell előállniuk azzal kapcsolatban, hogy hogyan gondolják kezelni a területükön terjedő, nem őshonos fajokat. /2014. április 17. 20:32 | piacesprofit.hu/. Ha nem tudnánk, hogy egy növényről van szó, még a holokausztot előkészítő intézkedésekre gondolhatnánk, a fenti sorok olvasása közben! De a növény nem ember. Csak a törvényalkotó az. Mai felfogásban: rasszista! Esetünkben „anti akácista”. Hogy miért? Megpróbálom elmagyarázni.  

Hazánkban az összes erdőterület 22,5%-a akácos, ez az erdők fatömegének 12,5%-a, az évi folyónövedék 23%-a (2004. január 1-i állapot, MGSZH). Tehát, nem gyom-, hanem haszonnövényről van szó.  

Az akácügyben eddig valamennyi jelentősebb tudományos műhely megszólalt, és ahol szakmai állásfoglalás született, ott kivétel nélkül kiemelték az akác, mint fafaj számos káros tulajdonságát: „Az akác jelenléte, terjedése csökkenti a biológiai sokféleséget, rontja a talaj és a vízbázisok állapotát, ami hosszú távon gazdasági károkkal, kockázatokkal, költséggel jár”. „A WWF Magyarország aggályosnak tartja, hogy a Magyarországot képviselő döntéshozók nemzeti, gazdasági érdekekre hivatkozva akadályozzák egy súlyos természetvédelmi problémakör uniós szintű megoldását.”. A közlemény szerint az akác olyan idegenhonos fafaj, amely az erdőirtások, a túllegeltetés és a drasztikus vízszabályozások által tönkretett alföldi tájba telepítettek be, és amely hatalmas területeken további, növekvő ökológiai problémákat okoz. Ezzel szemben a magyarok azt tapasztalták, hogy:  

  • Nehéz, kemény, tartós fájából vezetékoszlopokat, szőlőkarókat, talpfákat készítenek, emellett épületfának, tűzifának is kiváló. 

·         A magyarországi mezővédő-erdősávok egyik fő alkotó elemei.[1]   

  • Jó mézelő, 18-30 éves kora között adja a legtöbb nektárt. Méze világos, áttetsző, a kristályosodásra nem hajlamos. Magyarország egyik legjobb mézelő növénye, 800 kg/ha nektárterméssel, méze exportképes.
  • Virágának főzete köhögéscsillapító; palacsintatésztába mártva, kirántva, porcukorral hintve különleges csemege, de akácbort is készítenek belőle.
  • Kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszerek alapanyaga.
  • Betegségnek ellenálló. (Nem igényel semmiféle vegyszeres kezelést). Elterjedése szabályozható, 300 éve nem jelent problémát Magyarországon. Az őshonos fekete bodzával (Sambucus nigra) kiváló fitoszimbiózisban él. 

A fentiekből kitűnik, hogy nincs semmiféle ökológiai probléma. Ami zavaró, az az, hogy termesztése nem igényel importot, továbbá a magyar akácméz exportja bizonyos érdekekkel ellentétben lehet. Tehát az „akác-rasszizmusnak” gazdasági okai vannak!  

A genetika-memetika párhuzamhoz hasonlóan nézzük meg az antiszemitizmus-„anti akácizmus” példát!  

A rasszizmus speciális formája az antiszemitizmus, mely rövid, közkeletű értelmezésében a zsidók elleni előítéleteket jelenti. (Holott nemcsak a zsidók – szó szerint: júdeaiak – szemiták!). Bővebben David Berger így írja le az antiszemitizmus fogalmát: „a zsidókkal, mint csoporttal szembeni ellenségesség, melynek vagy nincs igazolható oka, vagy jócskán meghaladja a valós kihívásra adott józan, erkölcsileg elfogadható válaszok minden mértékét; vagy a zsidókra jellemző fizikai vagy erkölcsi vonások lebecsülése, mely vagy teljességgel alaptalan, vagy ésszerűtlen általánosítások és túlzások eredménye.” /David Berger: Antiszemitizmus: áttekintés (In: A modern antiszemitizmus, szerk.: Kovács András, Új Mandátum kiadó, 1999, Budapest)/. Behelyettesítve az akácot ezt kapjuk: „az akáccal, mint fafajtával szembeni ellenségesség, melynek vagy nincs igazolható oka, vagy jócskán meghaladja a valós kihívásra adott józan, erkölcsileg elfogadható válaszok minden mértékét; vagy az akácra jellemző vonások lebecsülése, mely vagy teljességgel alaptalan, vagy ésszerűtlen általánosítások és túlzások eredménye.”  

„A király meztelen!” – mondja egy kis inasgyerek a Pomádé sztoriban. „A globalizáció valójában rasszizmus!” – mondhatnánk az akác sztori kapcsán. De lehet, hogy ez csak nekem tűnik így. Majd elválik!   



[1] A mezővédő erdősávok pozitív hatásai eléggé közismertek. Magyarországon ennek történelmi hagyománya van. A mezővédő erdősávok többnyire akácos típusúak voltak. Az első, dokumentált mezővédő erdősáv 1802-ben, Bakonyszentlászló és Fenyőfő között létesült, futóhomokos területen. Ezt 1827 és 1834 között Pusztavacson egy 56 km-es, akácból álló sáv, valamint és 1830-50 között a Mezőhegyesi Kincstári Birtokon egy közel 2500 km hosszú mezővédő erdősáv telepítése követett. Az akác mellett előfordult a lepényfa, a kocsányos tölgy, kőris fajok, és helyenként elegyes nyárfajok. Az alsó lombkorona szintet galagonya, szil és juhar fajok, ezüstfa alkotta. A cserjeszintben fekete bodza, gyepürózsa, kecskerágó, som és kökény volt megtalálható.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bileczelbeszel.blog.hu/api/trackback/id/tr1216497858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása