Rászorult menekült, vagy „gazdasági bevándorló”-e az a több százezer – többségében iszlám hitű – ember, aki bebocsátásra vár Európába? Valóban ez korunk nagy kérdése? Vagy szándékosan van így megfogalmazva az az alapkérdés, hogy joga van-e valakinek csupán a hitre hivatkozva más embereken élősködni? Azt hiszem, sokan tudják a választ, de képtelenek megfogalmazni, vagy félelemből, vagy tudatlanságból, esetleg szándékosan a nagyobb tudás és a pozíció birtokában hallgatnak erről.

Mohamed próféta már 1400 éve hirdeti Allah dicsőségét. Vallása, az iszlám óriási karriert futott be, és pár évszázad alatt a civilizált világ felét meghódította. Előretörését Európában nyugaton csak a spanyolok, keleten az oroszok, lengyelek, magyarok, bolgárok és Bizánc tudta megakadályozni. Délről az osztrákok és a magyarok fékezték meg az iszlám szárazföldi hódítását. Mivel Mohamed idejében a zsidóság már csak diaszpórákban élt, az iszlám gátja Európában nyugaton, keleten és délen csak a kereszténység volt. A zsidók behódoltak, és dimmiké (ذمّي  dzimmí védett, fél rabszolga) váltak. Amikor a spanyolok kiűzték a muszlimokat az Ibériai félszigetről, megjelentek a szefárd zsidók, amikor az oroszok, lengyelek, magyarok felszabadították Kelet-, és Közép-Európát a török-tatár uralom alól, akkor az askenázi zsidók árasztották el földrészünket. Ezt, a zömében kafir (‎كافر nem muszlim) népességet örökölte Európa a 20. század végén. Az iszlám pedig meghódította Közép-, Kis-, Kelet-, és Dél-Ázsia, India nagy részét, Afrikát. Térhódítása az Amerikai Földrészen is jelentős. Az iszlám türelmes, de alapos! Nem számít, hogy évszázadok kellenek-e a hódoltatáshoz, de ha ez megtörtént, akkor a kafirok sorsa előbb-utóbb a dimmisedés lesz, vagy a muszlimmá válnak. Ez nem jövendölés, ezek tények a múltra vonatkozóan, a jövő pedig az 1400 éve változatlan Koránban, a Szirában és a Hadiszban van leírva!

A huszadik századi iszlámot részletesebben én Germanus Gyula írásaiból ismerem. Természetesen, lexikális szinten ezek nélkül is rendelkeztem alapvető ismeretekkel Mohamed vallásáról mondjuk, Helmut von Glasenapp „Az öt világvallás” című könyve szintjén (Helmuth von Glasenapp: Die funf Weltreligionen. Dusseldorf -- Köln, 1972. Fordította Pálvölgyi Endre), de G. Gy. Allah akkbár!-ja és a Kelet varázsa című könyvei hozták „emberközelbe” a muszlim világot. Egy hétköznapi európai kafirnak ennyi tudás bőven elegendő volt ahhoz, hogy a mindennapjait normálisnak tudja be – az iszlám vonatkozásában! Elfogadtuk, hogy az Iszlám jelentése az, hogy „az isten iránti odaadás, belenyugvás az isten akaratába”. Arabból lefordítva az iszlám lényege: „Nincs más isten Alláhon kívül, Mohamed pedig Alláh küldötte”. Aki ezt elfogadja, muszlimmá válik, fajra, nemre való tekintet nélkül!

A 21. században el kellett jönnie szeptember 11-nek, (WTC, 2001), a beszláni vérengzésnek (2004), a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadásnak (Párizs, 2015) és a 2014 óta tartó intenzív muszlim európai betelepülésnek, ahhoz, hogy mi is (történelmünk során újra) testközelbe kerüljünk a muszlimokkal. (Magyarországon, 2014 végén kezdődött az „átvonulás” amelynek célja a gazdag nyugati államokban történő megtelepedés volt). A gátszakadást a 2010-ben kirobbantott „Arab tavasz” nevet kapó provokatív akciók okozták, amelyeknek a célja – egyes vélemények szerint – az USA világuralmi rendjének ellentmondó arab nacionalista törekvések megsemmisítése volt – a demokrácia védelmének, illetve visszaállításának jelszava alatt.

A mai európai emberek többsége védtelen az iszlámmal szemben. A kereszténységet – amely évszázadokon át védte Európát az iszlám ellen – mint politikai szereplőt az EU kiiktatta a védelmi láncából. (Az EU nem szándékozott keresztény alapjait a jogrendjében megvallani, kinyilatkoztatni, közben befogad olyan muszlimokat, akiknek vallása több. mint 60%-ban a politikai iszlám. Teszi mindezt az emberi jogok egyetemes elvére hivatkozva. Az iszlám egyik alappillére pedig a kettősség, a másik az alárendeltség! Ezek nélkül nincs iszlám!).

Nekünk, európaiaknak kötelességünk lenne megismerni az iszlámot, mint ahogyan a nagy járványok ellen is csak akkortól tudtunk hatékonyan védekezni, ha megismertük a kór okozóját. Aki rendelkezik megfelelő ismeretekkel, az elfogadja azt az elvet, hogy Európában egyenlőség van (ill. kellene lenni!) politikai és vallási szinten is! A vallás maradjon a templomok, az imaházak falai közt, de ne jelenjen meg a különböző beállítottságú emberek közösségében. Tehát aki vallási szokásait, az előírt szabályokat, rituálékat nem tudja, nem akarja saját vallási közösségén belül tartani – az maradjon kívül Európán! Ennek betartatása nem sérti a demokrácia alapelveit, legfeljebb az öngyilkos liberalizmust terelné megfelelő korlátok közé!

Aki tehát megismerte az iszlám mindkét arculatát, az előtt világosnak kell lenni, hogy utódainak hosszútávon nem lesz csak két választása: dimmi lesz, vagy muszlim. A kafir állapot csak átmenet, mint ahogy arra van elég példa az utóbbi párszáz év történelmében. Az iszlám önmagától nem fog megváltozni, a változást pedig – bármennyire is szomorú – demokratikus úton lehetetlen elérni!

Móricz Zsigmond így írt erről az „Életem regénye” című könyvében: „A mohamedánizmus politikájának alaptörvénye volt, hogy ahol a Mohamed zászlóját leütötték, s ahol a müezzin egyszer kiáltotta, hogy La illah il Allah, az a hely örökre mohamedán, s az egész mozlim emberiségnek kötelessége azt a helyet most már örök időkig mohamedán őstulajdonnak tekinteni, s mint ilyet vére kiontásával is minden időkig megvédeni. Az egész mohamedán előretörő áramlatnak meg kellett szűnni, hogy ezeket a kötelezettségeket elfelejtsék úgy a hódítók, mint a hódítottak.”