Média. Szimbólumok. Politikaformáló, hatalmi eszközök. Ezek, a tudatosság első megnyilvánulásai, napjainkban épp oly fontos szerepet játszanak, mint az őskorban. Hogy mi volt a célja, indoka annak, hogy az ősember felrajzolta a barlang falára a mamutot, azt pontosan csak ő tudhatta. A későbbi korok tudósai csak feltételezik ezek értelmét. De nem kell évezredeknek eltelni ahhoz, hogy teljesen más értelmet nyerjen egy és ugyanazon szimbólum, mint amilyen tartalommal, szándékkal az alkotója felruházta. Ebben a médiának igen nagy szerepe van. Előfordul, hogy egy vers, egy kép, egy szobor, egy szimbólum homlokegyenest mást közvetít a közvéleménynek, mint amit az alkotója elképzelt. De az is lehet, hogy az emberek tudata fáziskésésben van a szerzőéhez képest, és csak jóval annak halála után értik (vagy úgy gondolják, hogy értik) meg azt, amit a művész kifejezni akart. Az irodalomban, a képzőművészetben számtalan példa van erre. (W. Blake, Van Gogh, Csontváry stb.).
Stúdium a kép előtt
2014 decemberében, a facebookon találkoztam egy fénykép megosztásával. (A képet Dec. 9-én Pristine S. rakta fel és szabadon megosztotta. Azóta több százan is ezt tették). A képen farmernadrágos tini lányok egy csoportja ül az amszterdami Rijskmuseum egyik termében, és elmélyülten tanulmányozzák az okos telefonjukat, semmi érdeklődést sem tanúsítva a falon függő csodának: az Éjjeli őrjáratnak. A kísérő hozzászólás egy szó volt: Tragédia. A képet, a KÉP A FALON festőművészeti portál osztotta meg a „scontent-b-vie.xx.fbcdn.net” webhelyről, december 2-án. Hirtelen felindultságomban – amit a fénykép váltott ki bennem – én is továbbküldtem az ismerőseimnek, hogy lássák: „mik vogymuk”. Nem is maradtak el szörnyülködő helyeslések. Csupán, az egyik kolleganőmnek tűnt fel, hogy itt valami nincs rendjén! Azt írta, hogy „Ha megnézed jobban a fotót, a gyerekek komoly, gondolkodó arccal ülnek, papír van a térdükön és van, ahol ketten néznek egy mobilt. Biztos vagyok benne, hogy volt egy tematikus oktatás, kaptak feladatot a gyerekek, és azt próbálják megoldani a mobiljuk (internet) segítségével. De az is lehet, hogy az audioguide programját nézik (ilyen Magyarországon még nincs), egy festményhez kapcsolódóan különböző egyéb információt is adnak (pl. ecsethasználat). A fotóról hiányoznak a "meghatódott" felnőttek, a sarokban látsz csak egy nőt, talán ő a tanárnő, mert mintha ő is valamilyen eszközt tartana a kezében”. Mellékelt egy másik felvételt is ugyanebből a teremből, megjegyezve, hogy a fotó jobb oldalán látható a széksor, amin most a gyerekek ülnek, és a kedvükért vitték közelebb, mert „szerintem itt képzőművészeti oktatás (rajzóra) folyik az iskolásoknak” -- magyarázta. Érvelése hatására átnéztem a megosztott weboldalon lévő összes (96) hozzászólást. (Ekkor már 1438 megosztás volt!). Mondanom sem kell, hogy a többség „ki volt akadva”! Annak ellenére, hogy az egyik hozzászóló (viszonylag a hozzászólások elején) bemutatott egy – 2014 áprilisi -- Zipp.hu közleményt, „Az internet beköltözik a múzeumok falai közé is” címmel, közölve, hogy „Valójában a gyerekek csak élnek a modern múzeum adta lehetőséggel”. Bőven akadtak ilyen megjegyzések: „Ez a mai fiatalság!”, „Remélem, még nem itt tartunk!”, „Szép új világ!”. De a többség mégis „teljesen normálisan látja a világot” és nem a következő nemzedék kulturálatlanságáról polemizált. A szerző meg azt válaszolta a kolleganőmnek, hogy: „Nincs bizonyíték arra, hogy a gyerekek a művészetet élvezik és nem pedig a facebook kedveléseiket vizslatják éppúgy, ahogy nekem sincs bizonyítékom arra, hogy a facebook kedveléseiket vizslatják, nem pedig a művészetet élvezik. Ez a bejegyzés viccként kezdődött (kérem, nézze meg a G+ profilomat) és most egy szigorú, túlságosan mogorva, gyerekek elszánt védelmezésében végződik (mint ahogy általában) mikor az egész nem volt más, mint egy komment a túlságosan is internet megszállott kultúránkra”.
Amiért felhoztam az esetet, az azért van, mert napjainkban nálunk is, emberek százai vonulnak az utcákra különböző jelképekkel. Szerte a világban „színes” forradalmak döntik romba az országokat. A média hazugságot hazugságra halmoz a nézettség növelése (vagy egyéb politikai szándék) érdekében. Sokan, jópofaságból, viccből indítanak el egy lavinát, amit már nem lehet megállítani! De vannak, akik érdekből, profi módon teszik ugyan ezt. Ők a politikusok csahosai!
Nem a jelképekkel van baj, hanem az értelmezőkkel, a magyarázókkal! A kínai írásjegyek gyakorlatilag szimbólumok. Egy-egy írásjegy számtalan jelentést hordoz, ami tág teret ad az értelmezésnek. Felolvasva ezeket a jeleket, csupán hangzás után, lehet, hogy meg sem értik egymást még a kínaiak sem, hacsak nem azonos vidékről valók. Például a tea jele 茶. De a dél-kínai „tê”-t mond, az északi pedig „csá”-t. (A származási hely után alakultak ki Európában csáj, vagy tea hangzás változatai). A lényeg az, hogy meglátva ezt az írásjelet, minden kínai egyértelműen tudja, miről van szó! Tévedés kizárva!
Természetesen vannak olyan szimbólumok, amelyekhez – a használatuk során – eszmék tapadtak. Az egyik legismertebb ilyen szimbólum a szvasztika. Az ősi napjelképet Hitler választotta ideológiájának jelképéül. Más korban, más lett az értelmezés. Én, például úgy gondolom, hogy egyes képi, vagy szoborábrázolásoknak is változhat az értelme, még akkor is, ha az alkotója tudatosan nem arra asszociált, mint amire a jelenkor embere. Így vagyok Csíkszentmihályi Róbert szekszárdi 56-os emlékművével is. Szerintem ma már az országunk kifosztottságának, kiszolgáltatottságának és a nép megosztottságának a szimbóluma is lehetne!
Miben látom a megoldást? Egy olyan szimbólum általános elfogadásában, amely a múlt tanulságaiból a jót, a hasznosat kiválasztva a magyar egység megteremtését segíti elő. Ott van előttünk a spanyol példa! Ott van a keleti jin és jang szimbólum. Az alábbi képemhez azért hozzáteszem (a gyengébbek kedvéért) azt a magyarázatot, hogy a képen szereplő idegen birodalmi jelképek a geopolitikai környezetet jelentik, és nem a két eszmerendszer összemosását hivatottak prejudikálni.
