Berta királyleány
A fény és fehér szavak kutatása során akadtam az alábbi érdekes történetre.
Tomory Zsuzsa, Magyar királyság Európában a VIII. sz. előtt című írásából tudtam meg, hogy Magyarországnak volt egy Berta nevű királyleánya, aki idővel Nagy Károly anyja lett. Ezzel nem mások, mint a franciák dicsekedhetnek, hiszen a középkori krónikákban, regényekben és Villon híres balladájában Berthe au grand pied néven szerepel, mert az egyik lába állítólag nagyobb volt, mint a másik. 1770-ben Claude Joseph Dorat (1734-1780) francia költő és drámaíró Két királyné (Les deux reines) címmel darabot írt, de ez sohasem került színre. 1774-ben művét versbe öntötte, és így a francia színészek előadhatták. Címe: Magyarországi Adelheid (Adélaïde de Hongrie). A magyar királyt Dorat-nál Ladislasnak hívják. Természetesen, Adelheid = Berta. Tomory így meséli el:
„Hungária királyának és feleségének egy gyermeke volt, a gyönyörű szép Berta királykisasszony. A királyt Virágnak (Floire), feleségét Fehér Virágnak (más szóval: Béla-Virágnak, Blanche-fleur) hívták. Miután a királyi pár fiatalkorában töltött valamennyi időt nyelvtanulás céljából a franciáknál, s meg is kedvelték e népet, leányukat minden habozás nélkül oda is ígérték a francia királynak. Útra indulásakor kísérőként a királynő saját pénzén megváltott idegen szolgálóját, annak leányát és férfirokonát is Bertával küldte, hogy állandóan vigyázzanak rá. Az idegen szolgáló leánya is gyönyörű volt, sokak szerint Berta mása. A következő rész a Fekete menyasszony ismert története. A gonosz boszorkány saját leányát csempészte a király nászágyába, Bertát pedig rokonával sűrű erdő közepébe vitette, hogy ott elpusztuljon. A leírás szerint abban az időben ott nemcsak medvék, de még oroszlánok is éltek. Bertán először egy remete könyörült meg, néhány darabka ocsús kenyérdarabot adva neki, majd útbaigazította az erdőben élő, jószívű rendőr és családja házába. Berta el is jutott a házhoz, ahol boldogan fogadták.
Közben a boszorkány leánya az ország kincseit mind magának akarta, keményen adóztatta a szegény népet, s általában gonoszul viselkedett környezetével. De két fiút is szült a királynak, aki ezért megbocsátotta viselkedését.
Végül eljutott Berta királyleány halálának híre Hungáriába, a királynő elment Párizsba, hogy számon kérje a királytól leánya sorsát. A király ekkor döbbent rá a csalásra, megkereste Bertát, a boszorkányt és férfi rokonát kivégeztette, két fia anyján megkönyörült, fiainak címet, rangot adott, viszont mindhármuknak el kellett hagyniuk a királyi udvart. Ezek után boldogan élt igazi feleségével, Berta királynővel. Berta halálának éve 783”.
Túl azon, hogy a történetből Hófehérke meséjének motívumai tűnnek fel, gyanúsan sok az átfedés a magyar történelem „kérdőjeles” szereplőivel. „Erről a tárgyról nem maradt fenn az eredeti chanson de geste, csak egy 1275 körüli átdolgozás, melynek Adanet le Roi, ismert troubadour a szerzője. A 15. század elején mirákulum is készült e tárgyról, amely külföldön még nagyobb népszerűségre tett szert. A forradalom előtti két évtizedben, Franciaországban divatban voltak a középkori chanson de geste-ek regényes feldolgozásai, de ilyen tárgyú regényt 1770 előtt nem találtunk s így nem tudjuk, mi volt Dorat közvetlen forrása” – írja Hevesi András: A magyar vonatkozású francia színdarabok bibliográfiája című adattárában. (1930). Dorat, a magyar király nevének kiválasztásában befolyásolhatta az a tény, hogy I. László magyar király (1077-1095) felesége Adelheid, Rajnai Rudolf német ellenkirály (1025 körül - 1080) és Adelhaid savoyai grófnő (1050 körül - 1079) leánya, volt. A weingarteni barát krónikája (genealógiája) szerint szt. László királynak volt egy Berta nevű leánya is. (Pallas nagy lexikon). De ott van az Annales Bertini 949 évi bejegyzése: "Pippin egybekelt Bertradával, aki a Bertha nevet viseli". Hogy az avar Kagán, vagy a Jugurrus leánya volt-e Berta, nincs adat. (A jugurrus a kagán után következő második legmagasabb méltóság volt az Avar Kaganátus fennállásának végén. A források 782-796 között említik, mint a kagánnal csaknem egyenrangút). A Marmontieri legenda is írja, hogy: Berta hun /magyar/ királyi származású.
Tomory Zsuzsa így írja le a forrásmű születését: „Adenes otthon unatkozván elhatározta, hogy elmegy Párizsba, hogy Szent Denis templomában imádkozhasson. Itt megismerkedett egy Savary nevű szerzetessel, aki meghívta könyvtárába, s megmutatta a Berta hagyományt magába foglaló könyvet. A regőst annyira érdekelte a történet, hogy péntektől keddig ott maradt a szerzetes otthonában, hogy tanulmányozhassa e kötetet. Leírása szerint a történet írójának verselése oly tökéletes volt, hogy nem kerülhetett ki egy egyszerű regős tolla alól. Maga a történet Martel Károly idejével kezdődik, szent János napjának ünnepén, a rózsák virágzásának idején. A történet szerint amikor Martel fia számára feleséget keresett, minden tanácsadója menyasszonynak a Hungáriai Berta királykisasszonyt javasolta. A gondolatot tett követte, leánykérői Hungáriába mentek, ahol meg is kapták királyuk számára Berta királykisasszony kezét, akinek leírása a fenti költeményrészlettel tökéletesen kifejezhető. Ezen túl még hangsúlyozta gödröcskés arcát, bájos mosolyát, szőke, göndör haját, műveltségét, s jó szíve, kedvessége, szegények iránti gondoskodása volt az idegenek csodálatának központjában”.
Heribert Illig ismert elmélete megkérdőjelezi a Karoling-kor létezését. Többek között érvként hozza fel a magyar történelmet és krónikákat, miszerint a Képes Krónikában említett öt generáció Attila és Árpád között a kitalált középkor által támogatott 297 év kihagyásával időben megfelelőnek látszik. A történelem manipulálásával vádolt egyházi krónikaírók éppen a mesékkel, legendákkal szemben voltak tehetetlenek. I. András királyunknak valóban volt egy Adelheid nevű leánya (Adélaïde de Hongrie 1040-1062), férje II. Vratiszláv cseh fejedelem lett. A magyar Wikipédiában Kitalált középkor címszó alatt olvashatjuk: „Dionysius Exiguus az időszámítás kezdőpontját az addig használt aera Diocletiani kezdetétől 284 évvel visszavitte az időben. Az új évszámítási rendszerben, bármikor vezették is be, bármilyen évkezdettel, bármilyen húsvétszámítással, egy csapásra 284 olyan év keletkezett, amelynek nem létezett írott történelme.” Vonjuk ki ezt a „nem létező” időt Adelheid halálának évéből (1062-284=778). Emlékezzünk csak Berta halálának évére: 783! Az eltérés csak 5 év! A rege első olvasásakor már a következő képek ragadják meg az embert:
- Hungáriának már volt neve 783 előtt.
- Hungáriának királya is volt 783 előtt.
- Hungária királyi udvarát a rege kora legműveltebbjének tudja.
Ennyit az időről! De vajon honnan kapta Adelheid királyleány a nevét? Ősi szokás a magyaroknál, hogy legalább az egyik gyerek a nagyszülők nevét veszi fel. Mihály, Taksony fejedelem fia, Géza fejedelem öccse, a megvakított Vazul apja pogány neve – Györffy György szerint – Béla volt. Unokája neve szintén Béla (I. Béla, 1016-1063) lett. Béla nagyanyjának -- Adélaïde de Polognenak (950-997) nevét testvére, András (kinek pogány neve nem ismert) adta leányának, Adelheidnek. (A „nem létező” Pipin csak a mesében lehetett a férje, a valóságban be kellett érnie Vratiszlávval!). A történet bonyolódott, amikor Mihály meghalt (978). Ott maradt a fiatal lengyel felesége özvegyen, a két kiskorú gyermekével, Vászollyal és Lászlóval. Még nagyszüleim elbeszéléseiből ismerem, hogy a Dunántúlon a fiatalabb testvér felesége „nagyobbik uramnak” szólította a sógorát. (Lásd Magyar Néprajzi Lexikon: „a patriarchalis családforma megkövetelte, hogy az asszonyok sógoraikhoz tisztelettel magázva, kendezve beszéljenek. A férj bátyját vidékenként váltakozva nagyobbik uramnak, második uramnak, öregbikuramnak szólították”). Szinte természetes volt a magyaroknál, hogy Géza fejedelem második feleségének tekintették Adelheidet. A külföldi történetírók ezért úgy szerepeltetik Géza fejedelmünket, hogy 967-ben elvette Saroltot, 985-ben pedig Adélaïde de POLOGNEt. (De erre nem volt szükség!)[1]. Természetesen Adelheid két gyermeke nem lehetett Vajk vetélytársa! (De biztos, ami biztos, Vászolyt később megvakították!). Adelheid unokája pedig (a nép nyelvén Berta) a mesék világának Hófehérkéjeként és Perchtájaként nyert öröklétet. Valóságban a francia kapcsolat érthetővé válik, ha tudjuk, hogy „András, miután trónra került, hozzálátott a pogányság felszámolásához, visszaállíttatta a keresztény rendet, és utasította a népet a Szent István rendelkezései szerinti életre. 1047 elejére az ország egysége helyreállt, a királyi haderő az előkelők egységes támogatásával erőfölénybe került. A legyilkolt papság pótlására Franciaországból érkeztek hittérítők. Ebben közrejátszhatott András felesége is, akinek egyik lánytestvére a francia király felesége volt”. (Wikipédia). A név népszerűségére jellemző, hogy I. Béla feleségét Richeza vagy Rixa Lambert (1013 – 1075) királynét szintén Adelheinek (Adelaide/Richeza of Poland) hívták.
A Berta és az Adelheid nevek elemzése nálam egyértelműen keleti (hun), és nem germán eredetre utalnak. Véleményem szerint a 4-5. században a hunok hozták be Európába és itt terjedt el frank és germán közegben. Adelheid etimológiája: Adelaide (Old German), and the meaning of Adelheid is "noble kind", azaz: előkelő, kedves, nemes személy. De találkozunk olyan magyarázatokkal is, amelyek az Adila, Edel, Ethel változatokat is ismerteti. („Adela es un nombre propio femenino de origen germano que significa noble (athal). Adelia, Adelina, Adila, Edel, Edelia, Ethel (forma moderna, anglicismo). Partiendo de la raíz germánica Athal, se ha pasado a la forma Ethel en las lenguas anglogermánicas). Innen már csak egy ugrás Atilla (Etele) neve, amit érthető okokból nem reklámoznak nyugaton. A Berta név: „ófelnémet: Berchta, Perahta a. m. a fénylő” – írja a Pallas nagy lexikona, amiben utalást találunk a magyar királyleány fentebb említett Nagy Károly legendakörére is. A fénylő jelentés egyértelműen a Béla, Virág/világ szóbokrok családjába sorolja a Berta nevet is. De ez már egy más történet, ami Sarolt (Sar-al_Du, -- „királyi szülött”) és Thietmar püspök levelében szereplő Beleknegini – „szép, ragyogó úrnő” – kifejezések összefüggését boncolgatja.
[1] A 13. századi ún. Varsói Krónika Adelhaid (Atheleida) lengyel hercegnőt tartja Géza fejedelem feleségének, I. István király anyjának. Felmerült, hogy esetleg Adelhaid a második felesége és két lányának anyja lett volna, de ezeket a nézetet a magyar kutatás nem tette magáévá. (Korai magyar történeti lexikon – 1994). A Sziléziai Krónikában Edelhaid néven szerepel. Dr. Badiny-Jós Ferenc is úgy tartja, hogy „Géza özvegye tehát a lengyel Adelhaid volt”. (Egy magyar édesanya védelmében).
